Szolnoki István: Magambafeledkezés
Szolnoki István: Magambafeledkezés
Csak nézem, nézem ezt a mély szemet,
mely léha tréfán többé nem nevet,
tünő sugara tört északi fény
és éji reszketése eltemet.
mely léha tréfán többé nem nevet,
tünő sugara tört északi fény
és éji reszketése eltemet.
Csak nézem, nézem ezt a mély szemet,
körötte kérkedő tükörkeret
s mögötte ő, az örök kétkedő,
ki nem mond mást, csak nagy nehéz Nemet,
halkan morzsol egy nehéz, nagy Nemet…
körötte kérkedő tükörkeret
s mögötte ő, az örök kétkedő,
ki nem mond mást, csak nagy nehéz Nemet,
halkan morzsol egy nehéz, nagy Nemet…
Csak nézem egyre ezt a mély szemet,
mely távol tájba keres tág teret,
hol nem kisér e gyászmelódia
s hol nem kisért e gyáva gyászmenet. -
mely távol tájba keres tág teret,
hol nem kisér e gyászmelódia
s hol nem kisért e gyáva gyászmenet. -
Nézem csak egyre nézem két szemem,
és minden másról megfeledkezem.
… Sötét golyóban fekete bogár
és benne csillog kócos, torz fejem
és rajta tükröz ujra két szemem…
… és igy megy ez tovább is, végtelen…
és minden másról megfeledkezem.
… Sötét golyóban fekete bogár
és benne csillog kócos, torz fejem
és rajta tükröz ujra két szemem…
… és igy megy ez tovább is, végtelen…
