Erdélyi József: Szem, a ravatalon
Erdélyi József: Szem, a ravatalon
Béresnek állt a magyar ember,
asszonyával, kilenc fiával,
semmitlen nagy szikár szegény,
mellében régi heptikával,
először őt tették a sirba,
utána mindjárt asszonyát,
a halál aztán sorra vette
a kettőnek kilenc fiát.
asszonyával, kilenc fiával,
semmitlen nagy szikár szegény,
mellében régi heptikával,
először őt tették a sirba,
utána mindjárt asszonyát,
a halál aztán sorra vette
a kettőnek kilenc fiát.
Nem használt a pemetefű,
meghalt a család uj feje,
nem birta a port, a ködöt
sípoló-hörgő tüdeje,
félszemét le hiába fogták,
hogy ott feküdt fiatalon,
felpattant a következőt
hívólag a ravatalon.
meghalt a család uj feje,
nem birta a port, a ködöt
sípoló-hörgő tüdeje,
félszemét le hiába fogták,
hogy ott feküdt fiatalon,
felpattant a következőt
hívólag a ravatalon.
S felnőtt, mind, nagylegényi sorba,
házasodott és sírbadőlt,
sípoló-hörgő tüdeje
nem birta ki a port-ködöt
s félszemét le hiába fogták,
hogy ott feküdt fiatalon,
felpattant, a következőt
hívólag a ravatalon.
házasodott és sírbadőlt,
sípoló-hörgő tüdeje
nem birta ki a port-ködöt
s félszemét le hiába fogták,
hogy ott feküdt fiatalon,
felpattant, a következőt
hívólag a ravatalon.
