Füst Milán: A mélyen alvó
Füst Milán: A mélyen alvó
Alszol, mialatt az éjszaka
Ködköntösét vagdossa szablyával…
S felhőbe lövi nyilát a Garázda Vadász is,
Miután a nedves, éjjeli réteken tobzódva csatangolt.
Minden táncol s villódzva pörög körülötted, - egy mámoros, éji világ
S a hold is karikába gyűrűzve, őrjöngve forog,
Mert érzi, hogy közeleg a hajnal.
Ködköntösét vagdossa szablyával…
S felhőbe lövi nyilát a Garázda Vadász is,
Miután a nedves, éjjeli réteken tobzódva csatangolt.
Minden táncol s villódzva pörög körülötted, - egy mámoros, éji világ
S a hold is karikába gyűrűzve, őrjöngve forog,
Mert érzi, hogy közeleg a hajnal.
Már pirkad nemsokára s minden pendűlve éledni akar,
Minek rövid élte szakadna, mihelyt a sűrű holdi korong
Halványan borul el s lehanyatlik a hajnali bolton…
Minden zabolátlan veti bukfenceit, karikáz,
Gurúlva nevet s mégegyszer fellobog élete.
Minek rövid élte szakadna, mihelyt a sűrű holdi korong
Halványan borul el s lehanyatlik a hajnali bolton…
Minden zabolátlan veti bukfenceit, karikáz,
Gurúlva nevet s mégegyszer fellobog élete.
De te alszol… s homlokodat köríti gyengülő csillogás.
Egy titokzatos élet körülölel ragyogással s bágyadó,
Lankadó szivedbe édes, permeteg álmait öntözi…
S mint a mézé: úgy vonja le súlya magával szegény, lelankadó fejedet.
Egy titokzatos élet körülölel ragyogással s bágyadó,
Lankadó szivedbe édes, permeteg álmait öntözi…
S mint a mézé: úgy vonja le súlya magával szegény, lelankadó fejedet.
Mosolyogsz, mialatt az éjszaka tombol s a bomlott holdi gyürűzet
Sose látott káprázatot ontva, kerengve küzd még maradásért.
S te feladod a kűzdelmet, álmodó? S a rejtélyes, éji időszak
Zenithjén engeded-e, hogy az álom mágnese lehúzzon a nemlét
Egyre mélyülő rétegeibe - s a rajzos, álombeli képek
Rajbafutó, csalékony alakzataival?
Sose látott káprázatot ontva, kerengve küzd még maradásért.
S te feladod a kűzdelmet, álmodó? S a rejtélyes, éji időszak
Zenithjén engeded-e, hogy az álom mágnese lehúzzon a nemlét
Egyre mélyülő rétegeibe - s a rajzos, álombeli képek
Rajbafutó, csalékony alakzataival?
Szegény! Gyengéden kell téged ölelni, mint a halottat,
Ki átengedi szivét titkos örök-élte tünékeny látomásainak…
Ugyanígy téged is: megóva fénykoszorúdat vajszinű homlokodnak övén
Dédelget tekintetem alvó! - S szívem a fájdalom legmélyebb ködébe merít el
S mintha elvesztene: úgy zokog máris kincse után s felméri, ami neki voltál
S úgy vezetne kezen, remegő szeretettel: vendégeként vissza magához,
Mint legdrágább látogatóit: a téveteg szellemeket.
Ki átengedi szivét titkos örök-élte tünékeny látomásainak…
Ugyanígy téged is: megóva fénykoszorúdat vajszinű homlokodnak övén
Dédelget tekintetem alvó! - S szívem a fájdalom legmélyebb ködébe merít el
S mintha elvesztene: úgy zokog máris kincse után s felméri, ami neki voltál
S úgy vezetne kezen, remegő szeretettel: vendégeként vissza magához,
Mint legdrágább látogatóit: a téveteg szellemeket.
