Harmadik kép
Harmadik kép
(Másnap délelőtt Gerő üzletében. Gerő és Mühlstadt, valamint a segédek.)
Gerő: Ilyenkor délelőtt? Egy vevőt nem látok!… Már igazán nem tudom, mit csináljak! – De mért néz rám olyan furcsán? – Mi van magával?
Mühlstadt (dörmög): Hogy mi van velem? – Én nagyon jól tudom, hogy mi van velem!
Gerő: Minek iszik annyit? Nem megígérte, hogy abbahagyja? (Int a segédeknek, azok kivonulnak. – Szünet.) De milyen kis ravasz maga… Bejön, hogy fáj a gyomra – megy a tőzsdére –, adjak egy kis gyomorerősítőt… Hát nem nekiesik és kiissza a fél üveget?…
Mühlsadt (ellenségesen): Kérem, megfizethetem, amit fogyasztottam…
Gerő: Nézze, nem arról van szó…
Mühlstadt (furcsa szemeket mereszt rá): Akkor mit tartsz nekem prédikációkat?
Gerő: Én nem tartok prédikációt… Eszemben sincs… De maga elhanyagolja az üzletét… És sok is már magának ez a szesz… (Kis szünet.) – Mondja, mért mereszti úgy rám a szemét? Haragszik valamiért?
Mühlstadt (dörmög): Szép kis rokonok! (Hirtelen elönti a düh. – Kiáltva.) Az én nővérem sosem volt ilyen! – És te szégyellheted magad! Mert gyalázatos vagy!
Gerő: Mi baja van magának? Beteg?
Mühlstadt: Rögtön ideadod azt a pénzt, vagy feljelentelek! Megértetted? (Magánkívül.) Megyek a rendőrségre, vedd tudomásul… (Felugrik, indul.) Most az egyszer emberedre találtál…
Gerő (békítően): Látja, Arthúr bácsi – ezért mondom én magának, hogy ne igyon annyit… Pláne éhgyomorra!…
Mühlstadt (majdnem sírva): És az én szegény apró árváim – már látom őket itt a sok farkas között… Mert farkasok vagytok ti, nem rokonok… – Egytől-egyig…
Gerő (nagyon komolyan): A jó Isten áldja meg – mondja meg legalább, hogy miről beszél!
Mühlstadt: Csak tettesd magad! Most nem asszonnyal beszélsz! (A mellére csap.) Velem beszélsz!… Ezt érdemeltem én tőled… amiért megsegítettelek?
Gerő (szelíden): Nézze, ne beszéljen velem így… Mert abból valami nagy baj lesz…
Mühlstadt (remeg az indulattól): Ide nézz!… Én ma egész éjjel nem aludtam a dühtől… Súlyos beteg vagyok… Ide nézz, reszketek… (Remegő kezeit mutatja.)
Gerő (szelíden): Arthúr bácsi – beszéljünk egymással szép nyugodtan… Üljön maga itt le – és mondja meg, hogy mi baja van velem. Úgy, ahogy az okos emberek között szokás…
Mühlstadt: Úgy látszik, nagyon is okos akarnál te lenni…
Gerő: Jó – mondjuk… – Üljön le itt szépen… (Le akarja ültetni.)
Mühlstadt (rákiált): Te ne nyúlj hozzám! (Szünet. – Leül. – Zordonul.) A Hanni tegnap este a vacsoránál mindent megvallott nekem! – Ő a múlt év november huszonharmadikán (hangsúlyozva) délután fél három órakor lehozott ide neked az üzletedbe hat millió koronát megőrzés végett… Igaz ez?
Gerő (ámulva): Mit mond maga?
Mühlstadt (szavába vág): Keservesen összespórolt pénzét… (Metsző gúnnyal.), hogy mint jó rokon – őrizd azt meg neki és gyümölcsöztesd… – És mi lett a vége? Amit előre megmondhattam volna neki – ha ő veled kezd valamit…
Gerő: Én kérem, ebből egy betűt nem értek…
Mühlstadt (szavába vág): – Ez az asszony sírt… Odaborult az asztalra és zokogott nekem, hogy meg akarod csalni, ki akarod rabolni… (Feláll, a lábai remegnek.)
Gerő: Nézze, ne beszéljen ilyen vadakat…
Mühlstadt: Ő könyörgött neked… hogy ő nem akarja elkölteni ezt a kis pénzt… És hogy te majd akkor se add oda neki, ha majd kéri – nehogy elherdálhassa… És te most talán viccelsz, vagy egész megőrültél? – Itt vannak ezek a szegény kis gyerekek… Egy rongy rajtuk minden… És még le is tagadod?… Azt hazudod, hogy semmi! – te nem tudsz a dologról? (Izgalmában megtántorodik.)
Gerő (hirtelen szégyenlősen elmosolyodik. – Fel-le jár. Szünet után): Hát tudja – furcsa egy história ez!
Mühlstadt: Hát nem gazember az egész világ? – Nem mondom? – Ugye, mondom! No de jól van! Minden nagyon jól van… Szóval nem tudsz a pénzről?… Sose hallottál róla?…
Gerő: Dehogynem… (Fel-le jár. Szünet.) – Nem kell mindjárt úgy kétségbeesni… Én csak tréfáltam a maga feleségével…
Mühlstadt: Köszönöm az ilyen tréfát… – Neked semmi tréfálni valód az én feleségemmel… Az a te nagynénéd…
Gerő (feléje hajlik – bizalmasan): Jövő héten megkapja… Nem volt pénz – nehezek a viszonyok… És nem kell itt mindjárt ilyen robajt csinálni…
Mühlstadt: Tudtam én, hogy mindjárt nem leszel te olyan nagy legény… – No és a kosztpénz? – Nyolc hónapja van nálad a hatmillió…
Gerő (tétován): Hát – ami a kosztpénzt illeti… (Kitör.) Ilyet még nem láttam…
Mühlstadt: Ezen te még gondolkozol? Látod, ez az, ami rátok hasonlít! – Akárhova adom be a pénzemet – nem jár az nekem?…
Gerő (elszánja magát): Jó – majd eligazítom a feleségével…
Mühlstadt: Nincs semmi eligazítani való… Fizetni kell… És erről most már váltót kérek… Egész másképp fogunk mi beszélgetni egymással…
Gerő: Arthur bácsi… hallgasson ide…
Mühlstadt: Itt nincs mit beszélni… Tessék a váltót kiállítani…
Gerő: Én egyszerre nem tudok ekkora összeget nélkülözni…
Mühlstadt: Nélkülözni mondod? – Felvenni azt tudod?… Ilyen volt a te anyád? Ezt tanultátok otthon? Vedd a tollad és írd… Bon nyolc millióról…
Gerő: Egyszerre teljesen lehetetlen…
Mühlstadt: Szóval kéred, legyek oly szíves megengedni, hogy két részletben fizethess… Jó. Beleegyezem. Tessék írni. Bon négy millióról… (Szünet.)
Gerő (elszánja magát): Nem írom.
Mühlstadt (magánkívül): Te nem írod? Jó. – Feljelentlek! – Majd megíratom én veled… Légy egész nyugodt. Csirkefogója.
Gerő: Én itt magát már jó ideje hallgatom…
Mühlstadt (ugyanúgy): Még fenyegetsz? – Te, én agyonütlek…
Gerő (túlkiabálja): A maga felesége tegnap itt volt kölcsönkérni hat milliót egy zongorára…
Mühlstadt (megüti a fülét a szó): Mit beszélsz itt zongoráról?
Gerő: Ő egy zongorát akar venni… És én meg is ígértem neki ezt a szívességet a jövő hétre…
Mühlstadt (elképedve): Már megint ez a zongora? Megbolondultatok? Minek neki egy zongora?
Gerő: Azt beszélje meg vele. – Én rendelkezésére akartam állani – ő pedig beadott magának valamit. Én pedig nem akartam hazugságban hagyni – az Annuskát! De kosztpénzt is… az egy kicsit sok volna… Nem gondolja?
Mühlstadt (sápadtan): Én kivágom azt a zongorát az ablakon… azt ti még nem tudjátok. (Szünet.) De igazat beszélsz te itt?
Gerő: Beszélje csak meg a feleségével… Mert nekem elég ebből ennyi…
Mühlstadt: Te itt ne játszadozzál énvelem is… És vigyázz! Mert ez a dolog életre-halálra megy, vedd tudomásul!… Én felmegyek anyádhoz és olyan botrány lesz ebből, amilyen még nem volt…
Gerő: Mondja meg a feleségének, hogy a jövő héten – remélem, rendelkezésére állhatok…
Mühlstadt (magánkívül): Zongora kell neki? No majd én segítek a baján! Ajánlom magamat! (Kiszalad. – Szünet.)
Függöny
