Imecs Béla: A virág vágyhat igy
Imecs Béla: A virág vágyhat igy
A virág vágyhat igy, a földből
Kinőni és virulni, lengni -
Oh, tiszta hitek nyilnak bennem,
Szállok, nem húz már vissza semmi,
Elmarad minden szürke érzés,
Gyökértársak közül kisiklom
És álmaim ereje, nedve
Jövőm ápolja, büszke titkom.
Kinőni és virulni, lengni -
Oh, tiszta hitek nyilnak bennem,
Szállok, nem húz már vissza semmi,
Elmarad minden szürke érzés,
Gyökértársak közül kisiklom
És álmaim ereje, nedve
Jövőm ápolja, büszke titkom.
Lélekmivü, fehér virágként
Lebegni parttalan magányban,
Megrezzenni minden sóhajtól
Viharok, szellők áramában,
Sejtelmes illat-messzeségek
Lehét boldog-nyilón beszivni
S alázattal, minden szelekkel
Együtt zsongni, zenélni, sírni.
Lebegni parttalan magányban,
Megrezzenni minden sóhajtól
Viharok, szellők áramában,
Sejtelmes illat-messzeségek
Lehét boldog-nyilón beszivni
S alázattal, minden szelekkel
Együtt zsongni, zenélni, sírni.
De már álmodom, tudom, élem:
Magasból mélységekbe vágynék
És hullanék a víztükörre
Mint üstökös, mint szörnyü árnyék,
Tengerfenék, kagyló zugása,
Moszat, könny-gyöngy: hogy jönne képed,
Hogy hívnál sorsom és szerelmem:
Könnyes, viharzó, drága élet!
Magasból mélységekbe vágynék
És hullanék a víztükörre
Mint üstökös, mint szörnyü árnyék,
Tengerfenék, kagyló zugása,
Moszat, könny-gyöngy: hogy jönne képed,
Hogy hívnál sorsom és szerelmem:
Könnyes, viharzó, drága élet!
És már tudom, élem: a vágy is
Elhalkulna, szétfoszladozna,
A tenger tarajos haragját
Csak lenge, könnyü, pára hozza,
Lehull a kar, erő kifárad,
Sikoly elvész a messzeségben –
A virág vágyhat így, jövőjét
Ápolva lázas gyökerében.
Elhalkulna, szétfoszladozna,
A tenger tarajos haragját
Csak lenge, könnyü, pára hozza,
Lehull a kar, erő kifárad,
Sikoly elvész a messzeségben –
A virág vágyhat így, jövőjét
Ápolva lázas gyökerében.
