Pénzes P. Artúr: Én kibékültem
Pénzes P. Artúr: Én kibékültem
Puskám sziját a hold keményen a szivemhez nyomja,
Szelid szántó-porban fárad a lábam
S a bodzaszagu estbe kesernyés a szivarom.
Szelid szántó-porban fárad a lábam
S a bodzaszagu estbe kesernyés a szivarom.
Elűzött laput és kórót füröszt a harmat,
Megsimigatják a ravaszt, ahogy feléjük nyulok:
A kórót csak én szeretem és a szamarak.
Megsimigatják a ravaszt, ahogy feléjük nyulok:
A kórót csak én szeretem és a szamarak.
A folyón túlról riogva ágál a nádas,
Én elmelegedve elszóróm ólom-játékaim
S üres lezemre rászállnak a méla bogarak.
Én elmelegedve elszóróm ólom-játékaim
S üres lezemre rászállnak a méla bogarak.
Valahol riadt csengőkkel perlekedik egy kuvasz,
Most mélyen magamba szivom a tengerik leheletét
És arccal az égnek, kibékült nyulakról álmodom.
Most mélyen magamba szivom a tengerik leheletét
És arccal az égnek, kibékült nyulakról álmodom.
