Pénzes P. Artúr: Tavaszi szél a Marosparton
Pénzes P. Artúr: Tavaszi szél a Marosparton
A zsenge rozsról a hegycsúcsokra menekült a hó,
Már szilaj vadvizekben hempereg az ég
S a nap orgonaillattal vetette be a nagy mezőt.
Már szilaj vadvizekben hempereg az ég
S a nap orgonaillattal vetette be a nagy mezőt.
Messziről délidőt sóhajt idáig a város,
Csintalan pipacsok egy vonat után futnak
S a Marosról felnyögnek rám a szelid tutajok.
Csintalan pipacsok egy vonat után futnak
S a Marosról felnyögnek rám a szelid tutajok.
Előttem ragyogva áll őrt egy izmos nyárfa
(Remegve kányát vagy vadgalambot rejt)
S én a szivemmel megtaposom ezt a nagy parádét.
(Remegve kányát vagy vadgalambot rejt)
S én a szivemmel megtaposom ezt a nagy parádét.
Fönt-fönt apró pihékből indul a zápor,
Hajamba beleszagúl a jókedvü szél
S tompa árnyékommal túlnövök a rozson.
Hajamba beleszagúl a jókedvü szél
S tompa árnyékommal túlnövök a rozson.
