Tass József: Csak nézlek…
Csak ringok, ringok benned, rebbenve, fordulva, verődve,
Csillogva erre-arra csak ringatom-forgatom alvó
Szépséged gyenge habverésében szerelmem tiszta világát…
Csak felhágok a nyárfák tetejére, szép lassan a felhők
Szélire úszok én, úgy leslek-loplak, csalogatlak,
Csókollak, akarlak, szeretlek – szomorúan,
Reménytelenül és boldogan úgy múlok el benned örökre…