Malmosi László: Lélekharang
Malmosi László: Lélekharang
Sokszor nehéz és hihetetlen hinni
mint kúsza álom sompolyodik mellém,
hogy volt, ki hitt a számról mézet inni
s az arcom megbújt egyszer ennek mellén.
mint kúsza álom sompolyodik mellém,
hogy volt, ki hitt a számról mézet inni
s az arcom megbújt egyszer ennek mellén.
Mi lesz, ha mostan furdal már a kétség,
ha máma sem hiszem már mind igaznak,
ha elér majd a bibliázó vénség,
ha meghalok, majd hogyan higyjem aznap?
ha máma sem hiszem már mind igaznak,
ha elér majd a bibliázó vénség,
ha meghalok, majd hogyan higyjem aznap?
Aznap pedig nagyon kell hinni benne,
annélkül halni rém szomorú lenne…
S az illatos sok emlék, hogy elszéled…
annélkül halni rém szomorú lenne…
S az illatos sok emlék, hogy elszéled…
Ránk ráncot karcol az időnek kése,
bús lélekharang az órák ütése,
és békéletlen haldoklás az élet.
bús lélekharang az órák ütése,
és békéletlen haldoklás az élet.
