Malmosi László: Verkli
vádat sirt ráncos arca, ősz szakálla,
remegve buggyant száján gyáva hála,
hogy elhallgattatták pár rongy bankóval.
mindig csak bánat-nóta jön ki rajta,
az élet az a vak koldus, ki hajtja,
s a rozzant verkli gazdáját kesergi.
a gond a koldus hátát összetörte,
a koldus nem fog egyenessen járni,
a koldusnak a kenyér mézesmadzag,
csak verklijébe jár a lelke hálni.