I.
I.
Egynehány esztendővel ezelőtt még tanár volt a Damjanich utcai kereskedelmi iskolában: Nagy Ferenc egyetemi professzor útmutatása nyomán a magyar kereskedelmi és váltójognak egyáltalában nem elíziumi mezőin sétáltatta meg tanítványait. Nem költői ez a foglalkozás? Van olyan költői, mint teszem azt, lapszerkesztőségekben akár az úgynevezett publicisztikai munka is. De akár költői, akár nem költői: kenyeret, pontosan szólva, kenyérhéjat biztosító foglalkozás volt. A régi rómaiak, akik sokszor tudtak az irgalmatlanságnak vakító fényességű havas hegyeire fölkegyetlenedni, nyugodtan merték hirdetni – ostorcsapásos közmondásba sűrítve rideg bölcsességüket –, hogy „élni nem szükséges“. Mi nem vagyunk rómaiak, tehát költőinknek is megadjuk az élet jogát, ha módját nem is, és nem fosztjuk meg őket attól a lehetőségtől sem, hogy akár kereskedelmi iskolák rozzant katedráin is megszerezzék a tápanyagok kalóriamennyiségének azt a létfenntartó minimumát, amely nélkül nemhogy költői alkotásokat, hanem még egyszerű tőmondásokat sem lehet leírni.
Jó tanár volt-e Füst Milán? Nem tudom, bár valószínűnek tartom. A közlés fanatikusa ő, mindig és mindenhol. Úgy látszik, hogy a kereskedelmi és váltójognak magukban véve nem nagy hőfokú tételeit is, szinte szenvedélyesekké felhevítve őket, valósággal bele bírta égetni tanítványainak érdeklődésébe. Azt tudom, hogy ezek a tanítványok szerették. Ha délben egy óra után elhagyta a háborús szállásolások nyomaitól szinte megtisztíthatatlanul beszennyezett iskolaépületet és a villamosnak közeli megállóhelye felé lépdegélt, úgy követték nyomon a diákok, majd a villamosra felkapaszkodva úgy vették körül állva meg ülve, hogy szinte szemmelláthatóvá tömörült a kölcsönös szeretetnek az a fluiduma, amely fiatal gyerekszívekből egy poétaszívbe, onnan pedig megerősödve és megsokszorozódva ezekbe a gyerekszívekbe áradt hullámozva. Ezt a tanárt nem gyűlölték, nem vetették meg, nem kicsinyelték tanítványai, hanem szerették: még anno 1920. is – fontos ez a pontos dátum –, amikor a szeretet száműzve volt a legtöbb iskolából és amikor nem egy helyen még az elemistákkal is a gyűlölet főiskoláját járatták.
Az ellenőrző pedagógia talán más véleményen van, de az ellenőrző emberségesség így minősít: rossz tanár nem lehet az, akit még azok is szerettek, akiket tanított.
