A hű leány és a hű asszony
A hű leány és a hű asszony
a nemes nőiességnek egy másik pólusa. Bízva-bízik a hős szavában és vár-vár, míg üt a szerelem órája. Nem hisz a kísértésekben és nem hisz a hős hűtlenségében még akkor sem, ha az egész világ látszata ellene szól.
Judit nemcsak életét, hanem a becsületét is kockáztatja Lávay Béláért. Lívia azzal küldi vissza az elfeledett jegygyűrűt Zárkány Napóleonnak, hogy „légy áldott, légy boldog örökre” és ezzel nyeri meg az izgalmas végső játékot. Rozália a Szabinában is hű Tatrangi Dávidhoz, Hermione Peleia a rettenetes kórházban várja II. Árpádot, a megszabadító férfit, akinek hűséget esküdött. Világosi Ilonka nem tudja feledni Harter Elemért sem a jómódban, sem a szegénység kísértéseiben. Noémi naivan várja a Senki szigetén az aranyembert, nem kérdezi, honnan jött, hova megy és neki adja mindenét, Illavaynak elfeledett menyasszonya örökké gyászolja és mégis örökké várja azt a férfit, akit kegyes csalással tett szabaddá, amikor arcának rózsáit elvesztette. Lánghy Aranka odaadó passzív bizalommal várja Baradlay Ödönt és holtig bízik annak esküjében, minden üldözés között. Hermin, a gőgös alispánkisasszony úgy simul tűzön-vízen, szülői átkon, szökésen keresztül a sarlatán Guthay Lőrinchez, mint ahogy Molnár Ferencnek kis cseléde követte a varázslót.
A hű asszony akárhogyan tudja, hogy a férje megcsalja, mégis hű asszony marad. Bánffyné vissza-visszavárja Béldyné karjaiból diadalmas urát és hű marad hozzá a vesztőhelyig. Tisza Ilona tudja, hogy az ura Cinka Pannát szereti, tudja, hogy megölte az édesanyját, tudja, hogy elhagyta hitét, mégis szereti. Csak akkor hagyja el, amikor a bátyjának gyilkosára ismer benne, de akkor is hű hozzá hazaárulás vádjában és a vesztőhely árnyékában. (De még hűebb a feleségnél a szerető, aki Ocskay sírján megöli magát.) Natália megbocsátja Lippay Tihamérnak, hogy elkártyázta a hozományát, hogy hűtlen és hazaáruló, és a csél-csap férfi mellett nem veszi észre a Negrotin Kázmér gondosságát és kutyahűségét. Cilike nem törődve a nevelőszülői átokkal, városról városra jár a csavargó színész Bányaival és még akkor is vele marad, amikor az átvedlik a részeges Borcsaivá. Ankerschmidt Hermina is beleszédül a varázsló Straff karjaiba és csak a halálos ágyára kerül vissza, amikor a hűség már az életet is megtörte benne. Tímea tudja Tímár hűtlenségét és még a szemét sem meri felemelni Kacsuka úrra, aki véletlenül az ébredő szerelem bimbóját először fakasztotta hideg lelkében.
Íme: a hű leányok és a hű asszonyok egész sora, a nőies odaadásnak és majdnem abszolút passzivitásnak mártírjai, akik viszontagságos vagy éppen tragikus életük egész útját a szívük, vérük hullatásával szegik és bíznak a jó és rossz férfiakban egyformán. A többi szürke, passzív nő akár boldog, akár boldogtalan, alig érdemel annyi figyelmet, mint ezek a hűségesek, akik legjobban illettek a férjnek született és asszonybecsülő Jókaihoz. Ő ezekben látta az életének kiegészítő másneműségét és ezeket tudta legjobban megélni.
