Boldogtalan szerelmes,
Boldogtalan szerelmes,
akit a hős nem szeret, észre sem vesz, hervadva várja az elmúlást és halála, hervadása a liliom hullása: Bondaváry Angela misztikusan elég a kandalló tüzénél, Kőcserepy Vilma csak akkor hunyja le nyugodtan bágyadt szemét, amikor az életmentő utoljára megjelenik fehér ágyánál, Adorján Anna csendesen és boldogan hal meg, mert közölték vele, hogy Benjámin testvér megtért az ősi házba bűnbánattal, Lívia a drámaibb megoldás szerint Jungfrau csúcsára viszi meghalni a hűtlen, de igaz szerelmesét, Maróthy Cinthia megőrül a lelki hányattatásban, amellyel boldogságát minduntalan fenyegetik, Temetvényi Pálma visszavonul a világtól és előre megírja gyászjelentését.
Ugyanezt a sorsot az élet lehetőségeinek összes skálájában végigjátszatja Jókai és ezekben a passzív hősökben mégsem felejti el a nőt, aki éppen olyan korrekt, mint férfihősei, de zárkózott, mint a csigabiga és szenvedni jobban tud, mint szeretni.
