A kistermetű lányok
A kistermetű lányok
a Jókai-regények kedves naivái. A kis tündérek vidámak és mosolygók, ugrálnak és trilláznak, mindenkit boldogítanak, maguk is boldogok. Nem olyan passzívak és álmodozók, mint a szőke sudár grófnők, hanem eleven kis csöppségek, akik jót tesznek mindenkivel a világon, mint Tarnóczy Irénke a Régi jó táblabírákban, mint Sárombereki Lizandra a Kiskirályokban (akiknek az alakját még sokszor látjuk apró novellák cigánylányaiban is felbukkanni), vagy mint Világosy Ilonka, a kis pónilovas és vívni tanító, a szüleinek és öccsének gyámolítója, a házicselédség rendreutasítója, aki kiüti a pipát a béres szájából.
A német lányok is, csodák-csodája, mind kistermetűek, mind elevenek, piros az arcuk és fekete a hajuk, nagyon sokat szerepelnek Jókainál, négyen is vannak. Lindenwall Edith, a kis mókus, Baradlay Richárd megkínzott menyasszonya, Traumhold Goldiva, a kis nevető gerle, a karikatúrák pajkos koboldja, Ankerschmied Elíz az Új földesúr trillázó, szökdécselő, kedvesebbik kislánya. Azután Fromm Fanni, a Mire megvénülünk örökké vidám, de szűziesen bájos kis őrangyala.
Bizony furcsa, hogy ez a négy kis tündérke német. Nem is tudjuk őtet németeknek elképzelni, csak Jókai látott valamikor talán pozsonyi cseregyermek korában egy ilyen német kisleányt. Regényírói gondossággal hangsúlyozza mindig, hogy ez a négy német nőcske tulajdonképpen fekete hajú, piros arcú és kis kezű-lábú, másként el se hinnénk a származásukat.
Milyen kár, hogy ez a négy kis tündér nem magyar. Az, hogy Jókai lelkes magyarokat csinált belőlük, nem békít ki bennünket, itt csak egy mentség van, a költő valamilyen feledhetetlen kedves pozsonyi gyermekkori impressziója, aminek az emlékét mi is szívesen vagyunk hajlandók négyszer is megélni, mert négy, gyönyörű, feledhetetlen regényt kaptunk érte.
