Első jelenet
Első jelenet
Braunné (egyszerű asszony – paraszttípus): Mit fogsz neki mondani…
Ákoska (incselkedik): Apuka! – azt fogom mondani…
Braunné: Veled se lehet semmire se jutni… Már látom, hogy olyan vagy, mint apád… (A harisnyáját húzza.) – Ma nem is alszol velem… Menj csak oda apádhoz!
Ákoska (nyűgösködve): De anyuka…
Braunné: Tőlem nyafoghatsz… ha ilyen rossz vagy mindig…
Ákoska (felvillannak a szemei): De én jó leszek…
Braunné: Látod ugye, ez az egy inged van. Az is szakad le rólad. Hat hete ott vannak a kész ingek Nováknénál… itt a gangon, csak át kellene menni… – De nem! Az Istennek se váltja ki… – Hogy kisül a szemem a szégyentől. – Nincs pénze – jó! De van az órája – minek az neki! Hogy a jómódból maradt… ez meg az! – Vesszen meg a jómódjával… Gabonakereskedő! – szeretem. Egy semmittevő. – Mi hasznom nekem abból – ami volt.
Ákoska (a lábait lóbázza az asztalon).
Braunné: Rendesen ülj! – Le fogsz esni – ne bolondulj te is mindig… – Jaj, kifut a tejem! (A tűzhelyhez fut.) Fogózkodj – hallod? (Szünet. – A tűzhelyen foglalatoskodik. – Visszaszalad a fiához, majd újra vissza a tűzhelyhez. – Közben): Ákoska! Daráld csak meg hamar ezt a kávét… Hadd főzöm meg ezt is mindjárt…
Ákoska (darál. – magának): Forgatom… Forgatom… Hétországkirályfi.
Braunné (a tűzhelynél): Mit csináljak most evvel? (Szünet:) Odafigyelj, hogy le ne fordulj… Te is bolond vagy avval a sok mesével… (Szünet.) Így jár az, aki ilyen vén emberhez megy. Elég bolond voltam… Aki nem tud gondoskodni a családjáról…
Ákoska: Anyuka – mi az a család?
Braunné (ugyanott): Nekem kell főzni, mosni – mindent! És pénzt keresni…
Ákoska: Anyuka, mi az a család?
Braunné: Hagyj nekem békét! – Veled is épp elég a bajom! (Felkiált) Penészes káposztát! – Hogy én penészes káposztát adok neki…
Ákoska (nyűgösködve): De mi az a család?
Braunné: Ahol emberek vannak együtt. (Szünet.) Mert senki sem olyan szerencsétlen, mint a te anyád… (Szünet.) És ezt jól jegyezd meg magadnak… Ha majd felnősz, hogy tudd, mi a dolgod… Mi a kötelességed… (Felkiált.) Most ez is odaégett! (Odacsap valamit. Síró hangon.) A Krisztus verje meg… Más asszonyok… És én… Mivel vétkeztem, én Istenem!…
Ákoska (elcsendesedve): Anyuka – ne sírjon!
Braunné: Ne sírjak. – Van nekem, miért… – (Hirtelen gondol egyet – odafut az asztalhoz.) Drága egyetlen örömöm! – (Elveszi a darálót.) Vigasságom a földön! Madaram! (Átöleli. Csókolja.)
Ákoska (hízelkedőn): Anyuka!
Braunné (átölelve tartja – panaszkodón): Mikor ez a Novákné olyan bolond és kedve van ehhez a régi krumplihoz… Hát ha jó megy neki. Igaza is van! Varrónő! Mért is nem tanultam én is ki – elég bolond voltam… (Szünet.) Hogy ő nem adja… – Még két forintot rá is fizetne! – Érted? – Két forintot! – Hogy ő majd szerez pénzt – de honnan? Honnan vegyen egy ilyen nyavalyás! (Hirtelen ötlettel.) Tudod, mit mondasz te neki – ha mégis csak hozná!… Mondd csak azt… Majd be fog jönni, hogy így-úgy, ő hozta neked… És hízelkedik neked… Te csak azt feleld rá, angyalom, amit én mondok: Nekem nem kellenek az ingek, mert te nem vagy az én apám… – Mit fogsz neki mondani?
Ákoska (rosszkedvűen): Úgy nyomja a lábamat…
Braunné: Hát mit fogsz neki mondani?
Ákoska: Majd én mondom, csak hagyjon engem…
Braunné (elmegy tőle – a szekrényben foglalatoskodik): Persze, aki szerelmeskedéssel tölti a fiatalságát meg mulatsággal – az vénségére ide jut… (Szünet.) – Persze, a nők… Nekem meg marad a nyomorék… (Ránéz a fiára.) – Remélem, te sose leszel szerelmes… (Vesződve.) Ez a vacak is mindig leszakad… Már csak én is megszakadnék… (Kis szünet.) Hogy őt az evés kifárasztja… Hallottál már ilyet? – Az evés! (Utánzó hangon.) Az ember oly fáradt lesz az evéstől… – No, feküdni – egy-kettő! Hallod! És le arról az asztalról! Már magad is levetkőzhetnél, épp elég nagy kamasz vagy… De ti csak mindent az én nyakamba toltok…
Ákoska (lemászik az asztalról és bebújik az ágyba): Jaj, de jó… (Kacag.)
Braunné (egy pillantást vet oda): Te is nagyon szereted azt az ágyat… (Szünet.)
