Szép Ernő: Holnap
A fejed mondd a falba vágod
Szaladsz majd hajadonfőtt a járdán
S óbégatsz csődületben állván?
Kapaszkodol minden gyerekbe
Belékötsz majd az élő fába
Azt rázod rángatod hiába?
Rárontasz a rendőrre papra
És rúgsz harapsz habzol dühödve
Míg hurcolnak s eltűnsz a ködbe?
Utolsó könnyed úgy szeded le
S hűlt sóhajod a rend javára
Ráfúvod a szivar havára?
Szemközt a bűvös úri nővel
Gerinced ej ha! mint a létra
Tekinteted kacér rakéta.
Lerészegít az a csinált bál
Szemed megfúl, kicsap a nyelved:
Lehet csupasz bőrt tenyerelned.
Frissen beretvált két füleddel
Bajuszkád közt francia festék
Fogaid márvány sírkövecskék.
Chipre a nyakon, parfum az ingen
S majd a brijjantín dúsan adja
Kamasz fényét rongyos hajadra.
A ráncaidban dúló újjak
Tyhű strimflid masnid be betyáros
Ismer mint a rossz pénzt a város.
Nyűtt hangod cukron köszörűlöd
S a szent ösztönt gerjeszted daccal
Tanároktól javallt labdaccsal.
Lépcsők után hülyén lehellgetsz
De csámpálsz télben rózsa arccal
Mert az be lesz rózsázva kvarccal.
Félórás fontos fogpiszkálás
Orrtörlés is vagy fertályóra
Mintha vallásos aktus vóna.
Vizek porok: bendői őrök
Soha egy jaj, soha egy álom
Soha egy vágta a halálon!
Elfordúlsz ajkad nedvesítni
S les a tükör, szemedbe mondja:
Csaló te, szörny, te dög, te ronda.
A guta rajtad ütne éjjel
Vagy míg egy csíz visít epedve
Kővé vált szíved megrepedne.