SÁRKÖZI GYÖRGY: BÉKÜLŐ VERS
SÁRKÖZI GYÖRGY: BÉKÜLŐ VERS
Kezedet a kezemből, szemedet a szememből
Ne vedd vissza, zöld lángokkal ha másfele nézek,
S ököllel ütöm simogató ujjadra: nem köll!
Ne vedd vissza, zöld lángokkal ha másfele nézek,
S ököllel ütöm simogató ujjadra: nem köll!
Hisz az a láng, az a láng, tudod, csak könnybe lobban,
S bunkós kezem röptében oly fáradtra ernyed,
Hogy egy holtan lepergő levélnél nem üt meg jobban.
S bunkós kezem röptében oly fáradtra ernyed,
Hogy egy holtan lepergő levélnél nem üt meg jobban.
Kezedet a kezemből, szemedet a szememből
Ne vedd vissza, de ujjaid meleg fészkébe
Fogadd be fázó, kivert ujjaimat kegyelemből.
Ne vedd vissza, de ujjaid meleg fészkébe
Fogadd be fázó, kivert ujjaimat kegyelemből.
