SÁRKÖZI GYÖRGY: HARAGVÓ VERS
SÁRKÖZI GYÖRGY: HARAGVÓ VERS
Daloló almafák s édesröptű madarak közt
Nehéz járni a némultan botladozónak,
Nehéz a tarlott mában tudni, hogy nem lesz kalászosabb a holnap.
Nehéz járni a némultan botladozónak,
Nehéz a tarlott mában tudni, hogy nem lesz kalászosabb a holnap.
Homlokomat az enyhülő nap hiába cirogatja,
Hiába téved hajamba hűs, simogató kéz, –
Fáj már a jóság is és megaláz a vígasztaló becézés.
Hiába téved hajamba hűs, simogató kéz, –
Fáj már a jóság is és megaláz a vígasztaló becézés.
Fáj már a jóság is: olcsó csere egy világért,
Mely együtt forgat éjt-napot, jót-rosszat, a magasban
Ujjongó sasokat s elmerült életeket a döghalas tavakban.
Mely együtt forgat éjt-napot, jót-rosszat, a magasban
Ujjongó sasokat s elmerült életeket a döghalas tavakban.
Inkább csapjon szemembe minden ág, varjak kergessenek sikítva,
Üszkösödjék meg a nap s pernyével és korommal
Verje az utat, merre futok makrancos fájdalommal!
Üszkösödjék meg a nap s pernyével és korommal
Verje az utat, merre futok makrancos fájdalommal!
Hajladozó fák s keserűen vergődő madarak közt
Nehéz a nemjobb holnapért rossz tegnapokat feledni!
Gyűlölj, kergess el és ne merj szeretni!
Nehéz a nemjobb holnapért rossz tegnapokat feledni!
Gyűlölj, kergess el és ne merj szeretni!
