NAGY ZOLTÁN: A TIGRIS
NAGY ZOLTÁN: A TIGRIS
Akkor egyedül voltam már nagyon
S mondtam magamnak: gondolj másra már.
Cammog a sark havasán s felmordul a ködben a medve
S déli bozót fenekén osonón lopódzik a tigris…
S mondtam magamnak: gondolj másra már.
Cammog a sark havasán s felmordul a ködben a medve
S déli bozót fenekén osonón lopódzik a tigris…
…A tigris visszamorog kölykére haragos szemmel.
Megtorpanva megáll az,
Játékos izma elernyed,
Néz az anyja után a rebbenő bambuszon által,
Néz s szimatol. De sürü függöny a cserje
S idegen illatot küld feléje már csak a zsombék.
Várta a régi tanyán, csak várta hiába, sokáig,
Közelitő zsákmány friss vérszagu lehelletével
S feljajdult az éhség fiatal torkán üvöltve.
Indult keresőn s im, rámorog most, bősz idegen,
S villant szeme, mint a messzi felhő, ha mordul az ég.
Megtorpanva megáll az,
Játékos izma elernyed,
Néz az anyja után a rebbenő bambuszon által,
Néz s szimatol. De sürü függöny a cserje
S idegen illatot küld feléje már csak a zsombék.
Várta a régi tanyán, csak várta hiába, sokáig,
Közelitő zsákmány friss vérszagu lehelletével
S feljajdult az éhség fiatal torkán üvöltve.
Indult keresőn s im, rámorog most, bősz idegen,
S villant szeme, mint a messzi felhő, ha mordul az ég.
Gondolkozva megáll, siheder körmét próbálja fakérgen,
Áll s feje csügged s néz mereven titkos sürüjébe a nádnak,
Áll s tudja már, hogy egyedül van a rengeteg világon.
Áll s feje csügged s néz mereven titkos sürüjébe a nádnak,
Áll s tudja már, hogy egyedül van a rengeteg világon.
