NAGY ZOLTÁN: ÖREG BARÁTOM
NAGY ZOLTÁN: ÖREG BARÁTOM
Öreg barátom, lásd, az évszakok
Zordabb felhői gyűlnek már felettünk
S nagy útra készül sok hütlen madár.
Már elhangzott a nyárnak kürtszava,
Vonós futam zümmög zokogva s messze,
Csak messze, messze, volt idők megűl,
Mint domb megűl a pásztor furulyája,
Kísértnek régi trillák elveszőn.
Zordabb felhői gyűlnek már felettünk
S nagy útra készül sok hütlen madár.
Már elhangzott a nyárnak kürtszava,
Vonós futam zümmög zokogva s messze,
Csak messze, messze, volt idők megűl,
Mint domb megűl a pásztor furulyája,
Kísértnek régi trillák elveszőn.
Ó mondd, mit nézel hosszan a parázson?
A láng ellobbant s kéken száll a füst.
Ülünk s didergőn sóhajtjuk: mi végre?
A láng ellobbant s kéken száll a füst.
Ülünk s didergőn sóhajtjuk: mi végre?
Ittuk a forrás kristály-hűs vizét,
De frisseség nincs a mi izmainkban.
Száz rózsa omlott: illatuk hová lett,
Amit beszívtunk mélyen? Duzzadó
Gyümölcsnek pusztult szánkban zamata,
De frisseség nincs a mi izmainkban.
Száz rózsa omlott: illatuk hová lett,
Amit beszívtunk mélyen? Duzzadó
Gyümölcsnek pusztult szánkban zamata,
Acélos búza táblaszámra dőlt le,
Hogy épüljenek tőle tagjaink.
Ökör erőt, szárnyát a gyors madár is,
Nem őrizhette tőlünk s mind miért?
Nyul fürgesége merre tünt s hová
Vadkan dühe s a szarvasok szerelme?
Hogy épüljenek tőle tagjaink.
Ökör erőt, szárnyát a gyors madár is,
Nem őrizhette tőlünk s mind miért?
Nyul fürgesége merre tünt s hová
Vadkan dühe s a szarvasok szerelme?
Ó mennyi szépség, lobbanó erő,
Lihegve égő élet, illat omlott
Pogány oltáron önző életünknek
S jut-é eszedbe néha már, miért?
Kezünk remeg, lábunk erőtlen csusszan,
Szemünk zavart vizében tespedőn
Csak emlékeknek korhad ingoványa
S horgadt fejünkön leng száradt kalász…
Lihegve égő élet, illat omlott
Pogány oltáron önző életünknek
S jut-é eszedbe néha már, miért?
Kezünk remeg, lábunk erőtlen csusszan,
Szemünk zavart vizében tespedőn
Csak emlékeknek korhad ingoványa
S horgadt fejünkön leng száradt kalász…
