I.
fehér galambokat etettél,
én vad voltam és romboló,
és most klastromba menekedtél…
hogy lettél áldozati bárány,
hogy én mutattam az utat,
és élek szenvedésed árán…
magamat bánattal töröm,
múljon tőlem minden öröm…
fejemen tüske-koszorú,
maradjak én is szomorú…