II.
II.
Maradjak elhagyott, sötét,
és bűneim gondoljam végig,
és kínlódjam bünhődve vérig,
hordjam a kín szúrós övét…
és bűneim gondoljam végig,
és kínlódjam bünhődve vérig,
hordjam a kín szúrós övét…
Élek, mint szerzetes, külön,
s magamnak százszor fölidézlek
s nyugtalan szívvel nézlek-nézlek,
ő súlyos vétkem, nagy bünöm…
s magamnak százszor fölidézlek
s nyugtalan szívvel nézlek-nézlek,
ő súlyos vétkem, nagy bünöm…
jó volna hinni, nincs hitem,
te megtaláltad a keresztet,
én hova fussak, mit keressek…
te megtaláltad a keresztet,
én hova fussak, mit keressek…
emléked júdásként viszem,
te megmaradtál jónak, szentnek,
engem ki old fel és ki ment meg…
te megmaradtál jónak, szentnek,
engem ki old fel és ki ment meg…
