V.
V.
Vagyok szelíd, halálra szánt,
szívemet hamuval behintem,
de ég alul a régi láng,
s pogány örömre szólit minden…
szívemet hamuval behintem,
de ég alul a régi láng,
s pogány örömre szólit minden…
Szilaj faunarcom felfedem,
a sötét erdők mélyébe rontok,
néha mezőn, réten bolyongok,
fürdő lányokat meglesem…
a sötét erdők mélyébe rontok,
néha mezőn, réten bolyongok,
fürdő lányokat meglesem…
a legszebb lányt elrabolom.
s ha megejtettem nászban, titkon,
nagy vaspatámmal összetiprom…
s ha megejtettem nászban, titkon,
nagy vaspatámmal összetiprom…
s szökve tovább iramodom,
felhágok büszke sziklafokra,
és nézek messzi csillagokra…
felhágok büszke sziklafokra,
és nézek messzi csillagokra…
