III.
III.
Óh kedvesem, még meddig fojtogat
e tagadott, nagy, sivatag szomj?
Lélek vagy te is, asszony!
Szemedben látom a kínokat.
e tagadott, nagy, sivatag szomj?
Lélek vagy te is, asszony!
Szemedben látom a kínokat.
Meddig kacag még kitárt ablakunk,
mint messze tenger
az örvény-fogta szerencsétlen ember
vergődését? E csöpp forgóban rab vagyunk.
mint messze tenger
az örvény-fogta szerencsétlen ember
vergődését? E csöpp forgóban rab vagyunk.
Óh kedvesem! fölöttünk csillagok
kerengnek, kikre nem figyelünk.
És hangok hívnak: gyerünk!
Millió testvér várja a rabot.
kerengnek, kikre nem figyelünk.
És hangok hívnak: gyerünk!
Millió testvér várja a rabot.
Óh kedvesem, ez a nagy szabad Ég
üresebb, mint a börtön;
s lásd, napjaim már oly hiába töltöm,
mintha, bús fogoly, pókokkal játszanék.
üresebb, mint a börtön;
s lásd, napjaim már oly hiába töltöm,
mintha, bús fogoly, pókokkal játszanék.
Perceink mint homokszemek peregnek:
megöl a homok, ha még süppedünk!
Nyújtsuk segítségért kezünk
az Istennek vagy az embereknek!
megöl a homok, ha még süppedünk!
Nyújtsuk segítségért kezünk
az Istennek vagy az embereknek!
