GELLÉRT OSZKÁR: MEZÍTELEN
GELLÉRT OSZKÁR: MEZÍTELEN
Ma reggel láttalak, kislány, ahogy átfutottál az úton,
S ugráló keblecskéid lefogtad a két tenyereddel.
Mutasd csak; nem mered? jaj, mezítelen a tenyered!
S ugráló keblecskéid lefogtad a két tenyereddel.
Mutasd csak; nem mered? jaj, mezítelen a tenyered!
S ma délben láttalak ujra, itt szemben az emeletről,
Ahogy levelem olvastad titkon s utána homlokodat
Az ablaküvegre nyomtad, hogy hívesüljön láza.
Mutasd csak; nem mered? jaj, mezítelen a drága homlok!
Ahogy levelem olvastad titkon s utána homlokodat
Az ablaküvegre nyomtad, hogy hívesüljön láza.
Mutasd csak; nem mered? jaj, mezítelen a drága homlok!
S most este van. Óh romlott szavaim, lemeztelenítők!
Lásd, most ugy illenék hogy szoknyácskád a két tenyeredbe
Fölfogjad és fölemeljed a homlokodig, takarózni.
Lásd, most ugy illenék hogy szoknyácskád a két tenyeredbe
Fölfogjad és fölemeljed a homlokodig, takarózni.
De te, gyermek! egérfogaiddal csak harapdálod a szájad,
S egy pillanat még s könnyek közt úszik a két szemed.
És nem tudod, hogy most már a nedves szájad s a nedves
Szemed is mezítelen!
S egy pillanat még s könnyek közt úszik a két szemed.
És nem tudod, hogy most már a nedves szájad s a nedves
Szemed is mezítelen!
