GELLÉRT OSZKÁR: NYÁRVÉGI APOLLÓ
GELLÉRT OSZKÁR: NYÁRVÉGI APOLLÓ
Ezen a nyárvégi tikkadt délutánon
Szemed ugy issza szemem tüzét,
Oly pihegő-szeliden elomolva
Mint a kékvizü tó a napot.
S ugy párázik felém, oly fehéren szemedből
Egyre sürüsödve az anya-vágy
Mint a tó öléből a felhő.
Szemed ugy issza szemem tüzét,
Oly pihegő-szeliden elomolva
Mint a kékvizü tó a napot.
S ugy párázik felém, oly fehéren szemedből
Egyre sürüsödve az anya-vágy
Mint a tó öléből a felhő.
Bolyhos kis felhőkölyök, mit tolakodsz
Nap-apád véreres szeme elé?
Hiszen ő csak égni s égetni akar:
Tébolyult vágy ami csak magának él.
Ottlenn a víztükör pár pillarebbenése,
S ittfenn a tűzgolyó már magába temet.
Gyilkos, buja hím, aki fölfal,
Hogy visszarabolja szerelmét,
S szabadon sugarazza be ujra
Árnyéktalanul a tavat!
Nap-apád véreres szeme elé?
Hiszen ő csak égni s égetni akar:
Tébolyult vágy ami csak magának él.
Ottlenn a víztükör pár pillarebbenése,
S ittfenn a tűzgolyó már magába temet.
Gyilkos, buja hím, aki fölfal,
Hogy visszarabolja szerelmét,
S szabadon sugarazza be ujra
Árnyéktalanul a tavat!
Bolyhos kis felhőkölyök, mondjon le rólad anyád.
