BÁNYAI KORNÉL: SZŐLŐHEGYEK TÉLI CSÖNDJE
BÁNYAI KORNÉL: SZŐLŐHEGYEK TÉLI CSÖNDJE
Csöndes csatatér a föld, sugarakat bénító halál
vigyáz vén csőszként hajlokok homályos ablakából.
Fák csontjain öreg levél zörög s roppant győzelmi zászló
hegyormok ezüst lobogása távol.
vigyáz vén csőszként hajlokok homályos ablakából.
Fák csontjain öreg levél zörög s roppant győzelmi zászló
hegyormok ezüst lobogása távol.
Kár volt a harc, pezsgő nyarak derűje, mi elvonult,
kék boltok alatt szivek és lombok ujjongó muzsikája,
károgják éhes csőrrel este árnyai: a varjak és suhogva
hullnak halálos fellegként a tájra.
kék boltok alatt szivek és lombok ujjongó muzsikája,
károgják éhes csőrrel este árnyai: a varjak és suhogva
hullnak halálos fellegként a tájra.
Rögbe szívódtak a harcosok s csak álom volt talán,
hogy egykor itt virultak s bátran tusáztak a téllel.
Elomló testüket gyümölcsös ősz takarja csöndesen
hervadt szirmokkal, sápadt falevéllel.
hogy egykor itt virultak s bátran tusáztak a téllel.
Elomló testüket gyümölcsös ősz takarja csöndesen
hervadt szirmokkal, sápadt falevéllel.
A béke egyszínű világa: fehér pázsitok és lombok
remegnek nyár emlékein, kék derengés szivárog.
Szívünkben s hantok alatt mélyen nyugosznak a pipacsok
s a halovány ajkú szőlővirágok.
remegnek nyár emlékein, kék derengés szivárog.
Szívünkben s hantok alatt mélyen nyugosznak a pipacsok
s a halovány ajkú szőlővirágok.
