ERDÉLYI JÓZSEF: KISLÁNYOMHOZ
és bocsánatom,
szép kis gyermekem;
ne nevess reám,
te kis árva lány,
tündér szigetem.
Óh, tagadj, tagadj,
gyűlölj engemet,
a te csúf apád
méltatlan reád:
nem apád neked!
nem gondol reád,
számodra halott;
a világ fia,
nincsen otthona,
csavargó bolond.
ő gondol veled,
szegény, egymaga, –
özvegy ő szegény
s özvegy vagyok én,
mostoha apa…
holtomig legény
s nem köt karotok, –
elragadnak ős,
kegyetlen, erős,
hős akaratok…