Komjáthy Aladár: Kérdés • (B. M.-hez)
Komjáthy Aladár: Kérdés •
(B. M.-hez)
(B. M.-hez)
Szeretlek? nem szeretlek? nem tudom;
de jól esik meleg szemed mögött
megrebbenő lelkedre ráhajolni
és kérdeni halk lázba öltözött
lányságod titkait; csak hüs tüzek
jajdulnak benned hogy ha – bús madár –
fáradt tekintetem reád repül
bejárja arcod és ajkadra száll.
de jól esik meleg szemed mögött
megrebbenő lelkedre ráhajolni
és kérdeni halk lázba öltözött
lányságod titkait; csak hüs tüzek
jajdulnak benned hogy ha – bús madár –
fáradt tekintetem reád repül
bejárja arcod és ajkadra száll.
Eros kapúi, gőgös-keskenyek;
de őket nézve, mint a bús tavasz
ahogy a bimbó keblét felszakítja
s szent zűrzavarból telj rózsát fakaszt,
úgy duzzad, érik bent a gondolat
s vakító vágy-virággá teljesül,
hogy jaj! jó volna mindent elfeledni
egy csókban, hol az ős élet feszül.
de őket nézve, mint a bús tavasz
ahogy a bimbó keblét felszakítja
s szent zűrzavarból telj rózsát fakaszt,
úgy duzzad, érik bent a gondolat
s vakító vágy-virággá teljesül,
hogy jaj! jó volna mindent elfeledni
egy csókban, hol az ős élet feszül.
Egy mély, illattal teljes, néma csókban;
szent egyensúly a csók, ki kap s ki ad:
a mérleg kettős karja s nem remeg,
míg egybe zárja két világukat;
az önző Én hátrál a Más előtt;
egy dal lebeg fel, kozmikus, örök;
két lélek énekel; mily halk! finom!
és mégis, mint a lét, úgy dübörög.
szent egyensúly a csók, ki kap s ki ad:
a mérleg kettős karja s nem remeg,
míg egybe zárja két világukat;
az önző Én hátrál a Más előtt;
egy dal lebeg fel, kozmikus, örök;
két lélek énekel; mily halk! finom!
és mégis, mint a lét, úgy dübörög.
Reád nézek, a lelked zárt virág;
közel vagy hozzám? távol? kérdezem.
Ha nem szeretlek s nem szeretsz, miért van
e fénylő köddel terhes érzelem?
Miért libeg e kristálytiszta láng,
ha ál-tüzénél sírunk s megfagyunk;
felelj, felelj te szűzi tisztaság,
miért, miért, hogy ily balgák vagyunk?
közel vagy hozzám? távol? kérdezem.
Ha nem szeretlek s nem szeretsz, miért van
e fénylő köddel terhes érzelem?
Miért libeg e kristálytiszta láng,
ha ál-tüzénél sírunk s megfagyunk;
felelj, felelj te szűzi tisztaság,
miért, miért, hogy ily balgák vagyunk?
