Claire Ivánhoz
Claire Ivánhoz
Ha melletted mék
Felpattannak a rózsák,
A világ minden fecskéje
Ide zarándokol szivembe,
Mely veres és nyitva,
Mint a Nôtre-Dame portáléja.
Nem tudom már, melyik világrészben vagyunk,
Noha itt is a gerániumok nemzetközi pirosa
Rezdül a pázsitokról
S az idő itt is
A villamoson megy el mellettünk.
Felpattannak a rózsák,
A világ minden fecskéje
Ide zarándokol szivembe,
Mely veres és nyitva,
Mint a Nôtre-Dame portáléja.
Nem tudom már, melyik világrészben vagyunk,
Noha itt is a gerániumok nemzetközi pirosa
Rezdül a pázsitokról
S az idő itt is
A villamoson megy el mellettünk.
Az autobus elé vetem magam,
Oly boldog vagyok –
De melyik visz az Elysiumba?
Oly boldog vagyok –
De melyik visz az Elysiumba?
Tíz éve már hogy szeretsz,
Tíz esztendeje, tíz perce
S mindig, mindig először látlak,
Zsebed tele rózsával,
Pápaszemed mögött jövendő könyek,
Mint vitrin mögött a gyémántok –
Szivedben már dalaid
Annyi fülemilétől megzenésítve
S félszeg keztyűd alatt
A jövendő minden simogatása.
Tíz esztendeje, tíz perce
S mindig, mindig először látlak,
Zsebed tele rózsával,
Pápaszemed mögött jövendő könyek,
Mint vitrin mögött a gyémántok –
Szivedben már dalaid
Annyi fülemilétől megzenésítve
S félszeg keztyűd alatt
A jövendő minden simogatása.
Tizedik éve már, hogy szeretsz,
Karkötő órámon megállt az idő…
Karkötő órámon megállt az idő…
Csak egyszer leszek még Hozzád hűtlen:
Fekete estipalástban
Egy idegen áll a kapu előtt
S veti óriás árnyékát
Innentől az Északi Sarkig…
Fekete estipalástban
Egy idegen áll a kapu előtt
S veti óriás árnyékát
Innentől az Északi Sarkig…
Még szorongatják
Görcsbe kövült ujjaim
Utolsó bokrétádat,
S már megszöktet a fekete auto
Le, a halottak országába.
Gyíkok bujócskáznak
Búcsúcsokrod illatában,
Éjjeli lepkék pillegnek
Hajamnak vörös fénye körül,
Görcsbe kövült ujjaim
Utolsó bokrétádat,
S már megszöktet a fekete auto
Le, a halottak országába.
Gyíkok bujócskáznak
Búcsúcsokrod illatában,
Éjjeli lepkék pillegnek
Hajamnak vörös fénye körül,
Mibe az isteni fodrász
A mennyei bálra
Mohát tűz s örökzöldet fon
S repkényt, mely
Felindáll a csillagokig.
A mennyei bálra
Mohát tűz s örökzöldet fon
S repkényt, mely
Felindáll a csillagokig.
De Te, én új Orpheusom:
Ne kövess le az Alvilágba,
Várj csak rám minden este,
Mert a halál öleléséből is
Visszajár Hozzád halhatatlan szivem.
Ne kövess le az Alvilágba,
Várj csak rám minden este,
Mert a halál öleléséből is
Visszajár Hozzád halhatatlan szivem.
