I. FELVONÁS
Gyakor sirástok,
Lészen ezentúl könnyhullatástok.
Virágos kertemben jártomban-keltemben
Könyvemmel öntöztök, vélek harmatoztok
Violavirágok,
Violatövek.
Ez világból való csendes múlásomnak,
Én mátkaságomnak…
Szárnya-csattogtatni… Istenem ne hagyjad:
Magam ne mehessek búzavirág-szedni
Leánytársaimmal a búzamezőbe
Szép piros hajnalban…
Mind-ez világnak édes oltalma;
Szentséges vizek örök kútfeje
Sugarak-vető, fejértüzü oltár!
Orcáik fénye Te orcádon újúl,
Mindenek, hegy-völgy Téged dícsérnek
Te trónusodnak eléjárúlván
Imában állnak szent színed előtte.
Dícsértessék az Úr!
Örökig áldassék,
Halleluja!
Dícsértessék az Úr!
Hegy-völgy kiáltsanak:
Halleluja!
Halleluja!
Dícsértessék az Úr!
Az-ki úton-járót, ösvénye-elvétőt
Örökig vezérel,
Kegyelmesen hallgat,
Maga elé szólít,
Dícsértessék az Úr!
Halleluja!
Szép Júlia aluszol-e?
Hajnal vagyon!
Sugárontó szép szövétnek
Nap is sugarát vetette,
Páva folyóvizre szállott
Ékes szárnya-csattogtatni
Ékes-maga mutogatni…
Fejér vizre kényes páva.
Hajnal vagyon!
Magadat most ékesitned
Aranyhajad most fésülnöd
Gyűrűt most ujjodbahuznod
Szép Júlia!
Szerelmes virág!
Kit csudál világ.
Adjon Isten Orzsa asszony!
Költsétek csak! lármázzatok!
Már ilyent ugyan ki látott?
Ugy hagyta csak tővel-heggyel
Mind a munkát tegnap-estig:
Mátkaköntösét varratlan,
Mind-magát elkészületlen,
Most aludnék bezzeg!
Szóval szóltunk, kiáltottunk,
Szavát is csak nem hallottuk,
Magát is csak meg se láttuk
Mindhiába vártuk.
Mert különben fel nem ébred;
Szemrehúnyatlan fennvirrasztott,
Éjten-éjjel énekével
Mind-szüntelen felriasztott:
Lakodalmas virradóra
Mátkaköntösét vasalta.
Csak nem szólott, mégis itt van.
Szerelmes virág!
Ugyan mely virág?
Búzavirág, szőlővirág,
Székfüvirág-é?
Székfüvirág…
Szerelmes virág!
Júlia szép leány aluszol-é?
Ágya vetetlenül vagyon,
Júlia szerelmes virág
Ugyan hová is meheték?
Vajh hová meheték?
Talántán kimene a búzamezőbe
Búzavirág-szedni…!?
Leányságától búcsúzni
Pártája-síratni.
Búzavirág-szedni…
Ti leányok keressétek,
Sebten hazaszólitsátok,
Helyettem is megszidjátok
Júliámat, leányomat!
Te búcsúvevésed siratván-siratjuk
Te búcsúvevésed gyöngyös-szép pártádtól,
Leánytársaidtól…
Kinek eligértem, mátkájaul adtam,
Nagy bizony-oltalmas két kezére biztam
Kelemen mivesnek…
Szerelmes virág!
Legények tövekről vészik,
Süvegekbe tészik.
Folyóvizre sétál,
Ékes-magát mutogatja,
Ékes szárnyát csattogtatja,
Mindenek csak elcsudálják
Kényességét holtaiglan.
Leány? Szegény. Búval csak él.
Ékességét elcsudálják,
Megkivánják,
Fejér virág, leszakasztják,
Kebleken hervasztják.
Adjon Isten!
Vaj’ ugyan mivégre jőttök
Júliádén, szép leányén
Járunk.
Kelemen mívesnek
Mi jó kőmivestársunknak,
Leges-elsőnek közöttünk
Támadt úgy a gondolatja
Dévavára-épitőnek:
Elsőbb házasodnék, aztán
Épiti meg Dévavárát
Oltalmunkra…
Nem adhatom, honn is nincsen.
Halovány orcáját harmattól is óvom.
Bizony szerelmemnek nagy-erős bástyája
Oltalmára lészen örökig, halálig.
Te szeretésedre, erős oltalmadra,
Hiszen nagy tisztesség…
Ez házon esék mely nagy tisztesség,
Nagy-méltán szóljuk, fennen énekeljük:
Légyen vigasság!
Leányokat küldtem, véltem úgy lelik meg:
Öltöző kamarájában
Indulóban tükre mellől
Holott magát ékesiti,
– Bátor nem szokása
Maga cifrálása,
Szép-magának, termetének
Illegetve kelletése –
De ma lakodalma napja…
Gyarapodjék ékes szállás
De hó reme róma!
Abban is származzék apródad küs gyermek,
Magas légyen nevekvése,
Páris orcája.
Még ez egy napom van!
Ez utolsó napom örömesten élnem
Asszonyom szivére fejemet nyugtatnom
Még ez egy napom…
Vadon-járni megtanuljon
De hó reme róma!
Kezéreszoktassa csodafiúszarvast,
Nyughatlan vadat nyilazzon,
Magát múlassa.
Ellenség útjának útjaszegő-útra,
Ország nyugalmának vára-felépítők,
Tizenkét mívesek. Tizenkét kőmives.
Ellenség útjának útjaszegő útra…
Mely csuda, szép vad
Csudafiúszarvas!
Ágbogain a nap s a hold
De hó reme róma!
KELEMEN:
Hasztalanúl hogy kerestük:
Búzamezőt átaljártuk,
Keresztűl megkiáltottuk
Júliával, szép nevével
S szinét is csak meg se láttuk
Júliának…
Hej regülejtem! –
Csudafiúszarvas
Meg se indúl s el nem éred
De hó reme róma!
Azkit mind-ez világ csudál!
Ki voltál anyám
Szóval téged megkérlellek
Szómat meghallgassad!
Szerelmes virág!
Szóval virág felszólala
Mennyei virág!
Ki voltál anyám,
Tőled én búcsumat vészem
Hamar-koron!
Szerelmes virág!
Búcsúd tőlem minek vészed
Hamar koron…
Az mennyei karban, odavitetem én…
Búcsúm tőled azért lészen
Hamar koron…
Az mennyei harang húzatlanúl szólal
Oda bévitetik Júlia szép leány…
Első-raj méhemnek gyenge lépecskéje
Gyenge lépecskéje, sárguló viasza
Sárga szép viasznak földön-futó füstje…
Tőled édesanyám végbúcsúmat vennem,
Másod-próbatevés: Mátkámtól búcsúznom…
Júlia szép leány! Gyürüsöm jegyesem!…
Hitvesül…
Kelemen kőmives!
Mivel híja esék szüzek seregének
Mennyei szent karban…
S úgy fel nem vitetem
Három próbatevést hahogy ki nem állom.
Bizony oltalmadra, nagy erősségedre
Lesz mi nagy kötésünk…
Jegyesem ki valál reám fel ne indúlj,
Isten nagy kötése bizonyabb erősség;
Asszony-életemet nagyobbal cserélem,
Bizony elhívatom
Némely-nap utána nagy próbatevéskor
Égi mátkaságra magam elgyűrüznöm.
Mennyei harangok hangosolván hínak,
Mennyei seregek szólitván szólítnak
Nagy próbatevésre…
Kelemen kőmives… harmad próbatevés:
…Vaj mit küldhet Isten ennél súlyosabbat
Lelkem-szakasztóbbat: Atyámtól elválnom,
Kelementől válnom…
Engedd erős voltom Istennek mutatnom
Ő nagy szerelmében…
Harmad-próbatevést, azt is ha kiállja
Mindeneknek árán…
Lészen udvarlása felszálló szép harmat
Mindenek dicsérik, hirén elcsudálnak…
Második kereke bélagyöngyöt szórjon…
Tizenkét mívesek…
Mind Tenéked adom, bizony életem is…
Orcáját füreszti támadó fényes nap,
Minden búja-belől omolván kiárad
Ő nagy fényessége…
Mennyei virág!
Júlia, szerelmes virág!