III. FELVONÁS.
III. FELVONÁS.
Zegzúgos részlet Dévavár építésénél. Látszik a falból egy darab, elnyúlón a messzeségbe. Egyfelül magas szikla emelkedik, kőbevájt lépcsőzet vezet fel rá.
Alkonyodik. Az ég egészen veresszínű. Érzik a levegő magaslati tisztasága.
(A színen sokáig nincs senki.)
KÉT KŐMIVES (jön futva):
ELSŐ KŐMIVES (rémülettel mutogatva vissza):
Láttad-é? mint rémes orca
Ugy meredt ránk az a tüzszem
Ott a sziklaodvak mélyén!
Poklok szeme…
Ugy meredt ránk az a tüzszem
Ott a sziklaodvak mélyén!
Poklok szeme…
MÁSODIK KŐMIVES:
Tegnap éjjel
Falomláskor égigérő
Nagy pokoltüz harsogott fel
Az eget véresre-marta.
Falomláskor égigérő
Nagy pokoltüz harsogott fel
Az eget véresre-marta.
HARMADIK KŐMIVES (ellenkező oldalról jön. Az utolsó szavakat hallotta):
Jaj nekünk!
MÁSODIK KŐMIVES:
Jaj estve lesz már
S a fal ujra csak megomlik
Virradatra!
S a fal ujra csak megomlik
Virradatra!
HARMADIK KŐMIVES:
Éjten-éjjel
Indul a föld mind-körösleg,
Merre fallal felsértettük
Tüzzel vérzik, nyög, veszékel,
Szivünket, velőnket tépi…!
Indul a föld mind-körösleg,
Merre fallal felsértettük
Tüzzel vérzik, nyög, veszékel,
Szivünket, velőnket tépi…!
MIND:
Jaj nekünk!
(Egy csoport kőmives jön. Egymásközt beszélnek.)
NEGYEDIK KŐMIVES:
Kezünk kivérzik
Sziveinket láz emészti
Honnülő feleségünkért,
Gyermekünkért.
Sziveinket láz emészti
Honnülő feleségünkért,
Gyermekünkért.
HARMADIK KŐMIVES:
És a fal csak egyre omlik.
MIND:
Mind-holtig munkát nem állunk.
NEGYEDIK KŐMIVES:
Envérünkben itt fagyjunk meg
Dévavárnál?
Dévavárnál?
HARMADIK KŐMIVES:
Minek szegjük
Homlokunkat Isten ellen?
Homlokunkat Isten ellen?
MIND (össze-vissza):
Bosszút veszen! Bosszút veszen!
ELSŐ KŐMIVES:
Jaj nekünk!
HARMADIK KŐMIVES:
Sebes-sietve
Jő mi nagy lakoltatásunk
Szálig elveszünk…
Jő mi nagy lakoltatásunk
Szálig elveszünk…
MÁSODIK KŐMIVES:
Veresszin
Lángot vet a föld magából
Minden éjjel!
Lángot vet a föld magából
Minden éjjel!
NEGYEDIK KŐMIVES:
Kelemen is, első mives
Egyre, mind-váltig csak igér
Hazatérést, drága árat…
Egyre, mind-váltig csak igér
Hazatérést, drága árat…
MIND:
Mind-holtig munkát nem állunk!
(Össze-vissza.)
Hazatérünk! Hazatérünk!
KELEMEN (megjelenik):
NEGYEDIK KŐMIVES (nekitámad):
Hallod-é te első-mives
Hazatérünk virradattal
Jó hajnalban indulunk es.
Hazatérünk virradattal
Jó hajnalban indulunk es.
KELEMEN (csendes, nyugodt):
Már mi-okon, hogy mennétek,
Dévavárát itt hagynátok
Épitetlen?
Dévavárát itt hagynátok
Épitetlen?
KŐMIVESEK (össze-vissza):
Hazatérünk!
Mit minékünk Dévavára,
Nagy-merész Isten-kisértés,
Ördög míve Isten ellen?
Hazatérünk!
Mit minékünk Dévavára,
Nagy-merész Isten-kisértés,
Ördög míve Isten ellen?
Hazatérünk!
KELEMEN (félharaggal):
Héj no mivesek! Ki látta
Férfiakat gyermekmódra
Ösztökélni munka mellé?
Azt miveljem véletek?
Férfiakat gyermekmódra
Ösztökélni munka mellé?
Azt miveljem véletek?
KŐMIVESEK:
Mást mívelj! Bocsáss haza!
Harmadhava itt időzünk
Semmire-jutánk a munkán!
Elmegyünk! Megyünk haza!
Harmadhava itt időzünk
Semmire-jutánk a munkán!
Elmegyünk! Megyünk haza!
KELEMEN (kis hányavetiséggel):
Héj no! bolondot beszéltek
Elmennétek, megbánnátok,
Mert a várat felépitem
Kelemen, legelső mives,
Csudamives – jól tudjátok –
Egymagam is megépitem,
Magam nyerem drága árát
Aranyat ezüstöt.
Elmennétek, megbánnátok,
Mert a várat felépitem
Kelemen, legelső mives,
Csudamives – jól tudjátok –
Egymagam is megépitem,
Magam nyerem drága árát
Aranyat ezüstöt.
ÖREG KŐMIVES (most jött):
Bizony magad nyerjed, magad is élj véle…
Nézzed: legnyúgoszik világló szép nap
S megint jő az omlás…
Nézzed: legnyúgoszik világló szép nap
S megint jő az omlás…
HARMADIK KŐMIVES (szenvedélyesen Kelemen elé ugrik):
Minden poklok tüze várad falát tépi,
Égeti, szaggatja…!
Égeti, szaggatja…!
KELEMEN (dacosan):
Égesse, szaggassa! Mégis csak felrakom
Váramat építem egekig-érőnek…
Váramat építem egekig-érőnek…
KŐMIVESEK:
Isten-kisértőnek!
KELEMEN:
Annak is!
Király parancsára, magamnak kedvére,
Erdély óltalmára…
Király parancsára, magamnak kedvére,
Erdély óltalmára…
KŐMIVESEK (csendesen):
Kincses szép Erdélynek…
HARMADIK KŐMIVES (lázadóan):
Kinjában körösleg felszakad a szikla,
Láng csorog belőle…
Láng csorog belőle…
KELEMEN (hangot változtatva):
Fényesebb a lángnál mivel hazatérünk,
Melyikünk-melyikünk félvéka ezüsttel
Félvéka arannyal,
Vérnél is véresebb, tüznél is tüzesebb…
Melyikünk-melyikünk félvéka ezüsttel
Félvéka arannyal,
Vérnél is véresebb, tüznél is tüzesebb…
ÖREG KŐMIVES (csendesen):
Vérnél is véresebb, tüznél is tüzesebb
Aranyat ezüstöt, lángnál lángolóbbat
Soha el nem nyerjük!
Megomlik a várfal, ma is csak megomlik
Csak haza kell térnünk ára-elnyeretlen.
Aranyat ezüstöt, lángnál lángolóbbat
Soha el nem nyerjük!
Megomlik a várfal, ma is csak megomlik
Csak haza kell térnünk ára-elnyeretlen.
KŐMIVESEK:
Hazatérünk! Hazatérünk!
ELSŐ KŐMIVES:
Még tovább itt bajlakodjunk,
Isten ellen harcra keljünk
Bosszuját vonják fejünkre?
NEGYEDIK KŐMIVES:
Isten ellen harcra keljünk
Bosszuját vonják fejünkre?
NEGYEDIK KŐMIVES:
Nem tovább! Hisz várnak otthon.
ÖREG KŐMIVES:
Kit jegyes vár, kit meg asszony.
Mást meg gyermek…
Mást meg gyermek…
KŐMIVESÉK:
Hazatérünk!
KELEMEN (kérlelve):
Tizenegy kőmives, jó mives társaim!
Szómat hallgassátok, erős törvény szava…
Szómat hallgassátok, erős törvény szava…
KŐMIVESEK:
Nem hallgatjuk, elsőmives!
Hazatérés! Ez a törvény!
Hazatérés! Ez a törvény!
KELEMEN:
Erős törvény szavát szólom,
Kőmivesek!
Mindeneken ur a törvény!
Kőmivesek!
Mindeneken ur a törvény!
KŐMIVESEK:
Hazatérünk!
Nincsen törvény Isten ellen,
Nincs király törvénye!
Botor munkát Te vállaltál
Járjad végig egymagad!
Nincsen törvény Isten ellen,
Nincs király törvénye!
Botor munkát Te vállaltál
Járjad végig egymagad!
KELEMEN:
Nincsen törvény Isten ellen
Nincs király törvénye
Kőmivesek! első mives
Kelemen szól
Parancsolton-parancsolja:
– Ez törvény, ti is tudjátok –
Megtartsátok!
Nincs király törvénye
Kőmivesek! első mives
Kelemen szól
Parancsolton-parancsolja:
– Ez törvény, ti is tudjátok –
Megtartsátok!
KŐMIVESEK (Kissé megcsitulva):
Mely törvényt ugyan?
KELEMEN (közéjük áll, gesztusokkal beszél):
KELEMEN (közéjük áll, gesztusokkal beszél):
Régi kutfejeken, kőre rovásolva
Olvaston-olvastam
Apám ugy oktatott mi mivességünkre:
– Ti is ez törvényt tudjátok –
Olvaston-olvastam
Apám ugy oktatott mi mivességünkre:
– Ti is ez törvényt tudjátok –
«Ha-ki kőmivesnek asszonyfelesége
Leges-első jő ki urát megláthatni,
Vére megontassék… kő közé rakassék!»
Leges-első jő ki urát megláthatni,
Vére megontassék… kő közé rakassék!»
KŐMIVESEK:
Nem!
KELEMEN:
De úgy!
KŐMIVESEK:
Mi hazatérünk!
Kincsért életet nem ontunk
Hitvesünknek drága vérét.
Kincsért életet nem ontunk
Hitvesünknek drága vérét.
KELEMEN:
Déva falát megállitjuk
Törvény szerint.
Törvény szerint.
HARMADIK KŐMIVES (Kelemen elé áll):
Kelemen! Te! Első-mives!
Nagy-gonosz!
Nagy-gonosz!
KŐMIVESEK:
Isten kisértő!
HARMADIK KŐMIVES:
Hitves-vérnek drága árán
Vérdijad magadnak vijad.
Ördög míve Isten ellen?
Vérdijad magadnak vijad.
Ördög míve Isten ellen?
KŐMIVESEK:
Magas nyerjed Déva várát
Vétked árán!
Vétked árán!
KELEMEN:
Törvény árán!
HARMADIK KŐMIVES (gyűlölködve):
Égi mátka cselvetője!
Hitves-rabló! Fél-halott!
Hitves-rabló! Fél-halott!
KELEMEN (felszisszen):
Te!
HARMADIK KŐMIVES:
Nagy-gonosz!
KELEMEN (kihivóan):
Erős úgyé?
(Hirtelen komolyan.)
De mindenen úr a törvény!
Felettem is. Bennem vagyon.
Holtomból azért ocsúdtam,
Hogy ez várat megépitsem.
Törvény szerint.
Erős azért vagyok.
Törvény:
«Ha ki kőmivesnek asszonyfelesége
Leges-első jő ki urát-megláthatni
Vére megontassék.»
Bátor
Urodalma engem verjen
Fejem eléhajtom, Törvény.
Felettem is. Bennem vagyon.
Holtomból azért ocsúdtam,
Hogy ez várat megépitsem.
Törvény szerint.
Erős azért vagyok.
Törvény:
«Ha ki kőmivesnek asszonyfelesége
Leges-első jő ki urát-megláthatni
Vére megontassék.»
Bátor
Urodalma engem verjen
Fejem eléhajtom, Törvény.
(Szünet. Kőmüvesek szótlanul lehajtott fejjel állnak.)
KELEMEN:
Mindeneken úr a törvény.
NEGYEDIK KŐMIVES:
Vigyázz Kelemen, itélet
Itéletideje lészen
Hogyha jőne magadé…
Te asszonyod
Isten itéletet tészen.
Itéletideje lészen
Hogyha jőne magadé…
Te asszonyod
Isten itéletet tészen.
KŐMIVESEK:
Még jöhet. Vigyázz Kelemen!
KELEMEN:
Én vigyázzak? Félek én?
Hogyha jőne magamé is
Asszonyom?…
Hogyha jőne magamé is
Asszonyom?…
KŐMIVESEK:
Még ma jöhet! Még jöhet ma.
Melyikőnké?
Itélet-ideje vagyon,
Isten igaz törvényt tészen!
Melyikőnké?
Itélet-ideje vagyon,
Isten igaz törvényt tészen!
KELEMEN:
Megvigyázom, megtekintem
Hogyha jőne?!…
Hogyha jőne?!…
(Hallgatózik.)
Jő! Halljátok?
KŐMIVESEK:
Valaki jő!
(Már egészen beesteledett. Az égboltozaton vörös fény ég, de nem világít. Szekérzörgés a csendben.)
KELEMEN (felfut a szirtre, szinte ujjong):
Valaki jő!
Halljátok-e? Hintó gördül
Éjszakai messzi úton,
Acélpatkók szikrát-vetnek,
Vágtáslovak prüszkölése
Idehallik!
Halljátok-e? Hintó gördül
Éjszakai messzi úton,
Acélpatkók szikrát-vetnek,
Vágtáslovak prüszkölése
Idehallik!
(Távoli lódobogás s csattogás.)
Patkóverés! Halljátok-é?
(Figyelve fölemeli fejét. Hallgatózik.)
KŐMIVESEK (csendesen mormolva imádkoznak):
Isten! forditsd el fejemről
A Te nagy kezed-verését.
Most ez egyszer…
A Te nagy kezed-verését.
Most ez egyszer…
KELEMEN:
Asszony jő! fehér hiv asszony
Édes-urát megláthatni…
Édes-urát megláthatni…
KŐMIVESEK:
Mind a lovak pusztúljanak
Lábát mind a négy letörje!
Én asszonyom
Csak soha ide ne érjen!
Hintóm pozdorjára hulljon,
Négy kereke szakát vessen,
Tüzes zápor útját-szegje;
Tálám visszatérik…
Lábát mind a négy letörje!
Én asszonyom
Csak soha ide ne érjen!
Hintóm pozdorjára hulljon,
Négy kereke szakát vessen,
Tüzes zápor útját-szegje;
Tálám visszatérik…
KELEMEN:
Nem tér! jő sebes rohanvást
Mindjárt itt leszen közöttünk
Halljátok? megállt a hintó
A hegytövön.
Mindjárt itt leszen közöttünk
Halljátok? megállt a hintó
A hegytövön.
KŐMIVESEK (menekülésszerű mozdulattal):
Isten! Isten!
KELEMEN:
Itt maradjatok! egyesség,
Mives törvény ugy akarja:
Vérét hogy falunkba-ontsuk
Dévavárát ugy épitsük
Egekig érőnek…
Mives törvény ugy akarja:
Vérét hogy falunkba-ontsuk
Dévavárát ugy épitsük
Egekig érőnek…
KŐMIVESEK (rimánkodnak):
Kelemen! legelső mives!
Nem!
Nem!
KELEMEN:
De úgy! hajnalra kelve
Már falunkat épithetjük!
Soha meg nem omlik. Érte
Nyerjük drága, nagy-nagy árát
Már falunkat épithetjük!
Soha meg nem omlik. Érte
Nyerjük drága, nagy-nagy árát
Aranyat ezüstöt.
Asszonyfeleségeinknek
Tizenegyen kőmivesek
Lába elé kincset ontunk
Nagy szerelmet, égig-érőt,
Szivük hogy nekünk repessen
Kincset elnyert miveseknek…
Eget vija nagy szerelmünk
Ő hites szerelmekért…
Asszonyfeleségeinknek
Tizenegyen kőmivesek
Lába elé kincset ontunk
Nagy szerelmet, égig-érőt,
Szivük hogy nekünk repessen
Kincset elnyert miveseknek…
Eget vija nagy szerelmünk
Ő hites szerelmekért…
JÚLIA (sietősen lép be):
Adjon Isten néktek tizenkét kőmives!
(Megpillantja Kelement, aki most jött le a szikláról.)
Kelemen! szerelmes uram!
Sok nehéz órán repestem
Te-orcádnak utána…
Azt hivém már meg nem látom
Többet soha…
Sok nehéz órán repestem
Te-orcádnak utána…
Azt hivém már meg nem látom
Többet soha…
KELEMEN (tehetetlenül):
Ide ugyan minek jövél
Szerelmes asszonyom?
Júlia szerelmes virág!
Szerelmes asszonyom?
Júlia szerelmes virág!
JÚLIA:
Nagy nehéz álom megejtett:
Dévavára udvarában
Láttalak, sötét falak közt,
Kövek közül omló vérben
Kelemen! Szerelmes uram!
Dévavára udvarában
Láttalak, sötét falak közt,
Kövek közül omló vérben
Kelemen! Szerelmes uram!
KŐMIVESEK (borzadva):
Kövek közül omló vérben!
JÚLIA:
Júliádért asszonyodért
Kiáltottál fuldokolva…
Kiáltottál fuldokolva…
(Homlokára teszi a kezét.)
Jaj mely álom is vala…
(Mosolyog Kelemenre.)
KELEMEN:
Én asszonyom, minek jövél?
JÚLIA (kissé meghökkenve körülnéz, azután nyugalmat erőltetve):
JÚLIA (kissé meghökkenve körülnéz, azután nyugalmat erőltetve):
Vaj ugyan mi dolog tizenkét kőmives
Ihol csak megjöttem, Kelemenhez jöttem,
Szerelmes uramhoz, ezen mit csudáltok?
Ihol csak megjöttem, Kelemenhez jöttem,
Szerelmes uramhoz, ezen mit csudáltok?
(Kelemenhez szerelemmel.)
Kelemen! kiért zudítám
Árva én szegény fejemre
Isten nagy-kemény haragját…
Árva én szegény fejemre
Isten nagy-kemény haragját…
KŐMIVESEK:
Annak esteledék éje
Mára. Itélésed lészen
Júlia szerelmes virág…
Mára. Itélésed lészen
Júlia szerelmes virág…
MENNYEI SEREGEK: (egyre erősbödő énekbe fognak, mely a felvonás végéig többször meg-megújul s a szereplők szavait kíséri.)
KELEMEN:
Itélésed vagyon! Itélésem vagyon
Szerelmes asszonyom! Júlia szép virág!
Mivel szerettelek…
Szerelmes asszonyom! Júlia szép virág!
Mivel szerettelek…
JÚLIA:
Mivel szerettelek!
KELEMEN:
Mivel szerettelek s hogy ne gyülölj érte…
JÚLIA:
Kelemen! nem gyülöltelek,
Csak még igy, ilyen repesve
Nem hitt hozzád a szerelmem
S féltem…
Csak még igy, ilyen repesve
Nem hitt hozzád a szerelmem
S féltem…
(Ovakodva néz fel az égre.)
KELEMEN:
Azt hittem, hogy nem jősz
Csak Te nem jősz, hiszen gyülölsz…
Csak Te nem jősz, hiszen gyülölsz…
JÚLIA:
Nem gyülöllek!
KELEMEN:
És te jöttél.
(Lehajtja a fejét. Fényes villámok cikáznak.)
JÚLIA:
Kelemen szerelmes uram!
Tudom: lészen büntetésem
Nagy-nehéz lakoltatásom,
De nem félek immár…
Vaj mi ér még?…
Tudom: lészen büntetésem
Nagy-nehéz lakoltatásom,
De nem félek immár…
Vaj mi ér még?…
KŐMIVESEK (tompán):
Azt a törvényt
Egyességed tette köztünk
Kelemen, legelső mives,
A te urad…
Egyességed tette köztünk
Kelemen, legelső mives,
A te urad…
JÚLIA:
Én uram!
KELEMEN (eltakarja arcát):
KŐMIVESEK:
Kinek asszonyfelesége
Leges-első jő ki hozzá
Hiv urához, hitveséhez:
Vére megontassék…!
Leges-első jő ki hozzá
Hiv urához, hitveséhez:
Vére megontassék…!
JÚLIA (elirtózik):
Jaj nekem! Kelemen! uram!
KELEMEN (megsemmisülten):
Azért tettem, mert szeretlek.
Hogy ne gyűlölj…
Hogy ne gyűlölj…
(Sokáig fojtott csend.)
JÚLIA (egyszerüen, mint aki mindent átlát):
JÚLIA (egyszerüen, mint aki mindent átlát):
Ver az Isten.
Engem érted, téged értem,
Törvényt szegtünk…
Engem érted, téged értem,
Törvényt szegtünk…
KELEMEN (kifakad):
Isten! Törvényt törsz törvénnyel!
Törvény: Júliát szeressem.
Törvény: Dévát megépitsem
Belém-vetett Te-törvényed!
Isten! Átkozott légy!
Törvény: Júliát szeressem.
Törvény: Dévát megépitsem
Belém-vetett Te-törvényed!
Isten! Átkozott légy!
EGY KŐMIVES (ujjongva felkiált):
A falat! Nézzétek! Áll!
KŐMIVESEK:
Áll a fal, mit ma épiténk
(Mindnyájan az égre tekintenek.)
Szegd meg Isten szent törvényed utját!
(Nagy villámlás, mennydörgés, a fal óriási robajjal leomlik.)
JÚLIA:
Kelemen!
KELEMEN:
Júlia!
KŐMIVESEK:
Leomlott.
KELEMEN:
Isten nehéz haragja büntet.
Törvénye sújt. Akarata teljesüljön
Törvénye valóra váljék…
Törvénye sújt. Akarata teljesüljön
Törvénye valóra váljék…
JÚLIA:
Legyen meg szent akarata,
Szent neve áldassék!
S mégis csak meg nem tagadlak
Szerelmes uram! megvallak
Holtomiglan előtte es.
Szent neve áldassék!
S mégis csak meg nem tagadlak
Szerelmes uram! megvallak
Holtomiglan előtte es.
(Kelemenhez simul. Villámlik.)
Szivem alatt gyermekünk…
KELEMEN:
Jaj!
JÚLIA (könnyek közt):
Még csak meg sem is születék
S halálára megyen
Apródad kicsinyke fiam
Kelemenre hasonlatos…
Én szerelmes uramra…
S halálára megyen
Apródad kicsinyke fiam
Kelemenre hasonlatos…
Én szerelmes uramra…
(Letörli a könnyeit, már egészen nyugodtan.)
Minden törvény most valósúl:
Már békével, csendességgel,
Ugy halok meg.
Már békével, csendességgel,
Ugy halok meg.
KELEMEN (tehetetlenül):
Én szivemet bátor adjam
Te kezedbe,
Hulló vérem
Váltságodúl csak nem leszen
Istennek előtte…
Te kezedbe,
Hulló vérem
Váltságodúl csak nem leszen
Istennek előtte…
JÚLIA:
Minden örvény most valósúl:
KELEMEN:
Jaj nekem!
JÚLIA:
Szeret az Isten
Én uram, hogy ugy szerettél,
Csudamalmot épitettél,
Értem haltál, feltámadtál
Ő akarta…
Én uram, hogy ugy szerettél,
Csudamalmot épitettél,
Értem haltál, feltámadtál
Ő akarta…
KELEMEN:
Júlia!
JÚLIA:
Minden törvény most valósúl,
Már felépül Dévavára
Erdélyország óltalmára
Nagy hired-nevedre…
Már felépül Dévavára
Erdélyország óltalmára
Nagy hired-nevedre…
KELEMEN (könyörögve):
Isten!
KŐMIVESEK (csendesen):
Meg kell ezt a törvényt állnunk,
Isten úgy akarja!
Isten úgy akarja!
KELEMEN:
Ugy akarja!
(Egészen sötét van. Szerszámok zajütése hallik.)
ÖREG KŐMIVES:
Szép gyengén megfogjuk,
Vére megontatván
Vessük bé a tüzbe.
Vére megontatván
Vessük bé a tüzbe.
ORZSA ASSZONY HANGJA:
Júliám, leányom! bizony csak elmentél
Csudahalott-látni!
Csudahalott-látni!
JÚLIA HANGJA:
Anyám, Édesanyám!
(Kevés fényben látszik Kelemen támolygó alakja.)
A HEGY:
Ihol elindula tizenkét kőmives
Ugy megyen, ugy megyen Dévavára felé
Amit nappal raktak, leomlott estére,
Amit este raktak leomlott reggelre…
Ugy megyen, ugy megyen Dévavára felé
Amit nappal raktak, leomlott estére,
Amit este raktak leomlott reggelre…
JÚLIA HANGJA:
Kelemen! Én uram!
Én is bizony csak elmentem
Csudahalott-látni…
Én is bizony csak elmentem
Csudahalott-látni…
A HEGY:
Kelemen kőmives azt a törvényt tette,
Kinek felesége hamarább jő ide,
Vére megontassék…
Kinek felesége hamarább jő ide,
Vére megontassék…
JÚLIA HANGJA:
Fogd bé kocsis a lovakot
Én uramhoz akaratom
Vagyon nékem mennem…
Én uramhoz akaratom
Vagyon nékem mennem…
(Sűrű csattogó patkóverés, épitési munkazaj, falomlás robaja, asszonyi sikoly hallik. Egészen sötét van.)
Függöny
