I.
és íme hullott piros foltok terjedtek
hófehér
ruhámon
s az asztalkendőn, melegek
nedvesek – s jaj az emberek
körül felugráltak mind és
hosszu kés
volt a rámmutató ujjuk, guny és fenyegetés:
szereted! szereted!
futottam – hullt a vér
a számon:
oh, kimondtam Kedves, a nevedet.