II.
II.
Hajnalban messziről a küszöbömre léptél,
hívni akartalak
felébredtem –
s majdnem-kimondott neved
úgy fekszik még most is benne a számban,
mint gyémánttolvajéban a hirtelen
bekapott kő:
oh, táruló fényével rámnyitott,
kit megloptam, bus gyanakvó gazdám,
a nappali életem.
hívni akartalak
felébredtem –
s majdnem-kimondott neved
úgy fekszik még most is benne a számban,
mint gyémánttolvajéban a hirtelen
bekapott kő:
oh, táruló fényével rámnyitott,
kit megloptam, bus gyanakvó gazdám,
a nappali életem.
