SÁGI MÁRTA: A LETAGADOTTSÁG VERMÉBEN
SÁGI MÁRTA: A LETAGADOTTSÁG VERMÉBEN
A letagadottság vermében
a valótlanság elferdült sarki éjszakájában
élünk egymással, halványan, alig –
tagjainkon s nyelvünkön
a kezdet dermedt kötelékei
s köröttünk, e
világon-semmin tul nyiló
uj világban
sötét az égbolt s a föld, szük,
öröksötét, fagyos és kezdeti,
mintha egy nagyon fáradt, nagyon erőtlen
buskomor Istaen teremtette volna
a Szó
közepén félbeakadván –
Kedves, Kedves – oh a Reménytelen Vágy
A mi szomoru Atyánk: hivott –
s a valóság sápadt visszájakép
összefonódva
ujból kiütköztünk
az ős Semmi irdatalan tömb jegéből –
oh Neki, aki felettünk zokog
alacsony, puszta, szegényes egében,
Neki ölelkezünk: a sivatag Nemben
két gyenge, hü vigaszos Igen, mely
egymásra felel, egymásra felel.
a valótlanság elferdült sarki éjszakájában
élünk egymással, halványan, alig –
tagjainkon s nyelvünkön
a kezdet dermedt kötelékei
s köröttünk, e
világon-semmin tul nyiló
uj világban
sötét az égbolt s a föld, szük,
öröksötét, fagyos és kezdeti,
mintha egy nagyon fáradt, nagyon erőtlen
buskomor Istaen teremtette volna
a Szó
közepén félbeakadván –
Kedves, Kedves – oh a Reménytelen Vágy
A mi szomoru Atyánk: hivott –
s a valóság sápadt visszájakép
összefonódva
ujból kiütköztünk
az ős Semmi irdatalan tömb jegéből –
oh Neki, aki felettünk zokog
alacsony, puszta, szegényes egében,
Neki ölelkezünk: a sivatag Nemben
két gyenge, hü vigaszos Igen, mely
egymásra felel, egymásra felel.
