SÁGI MÁRTA: LAKÁS
SÁGI MÁRTA: LAKÁS
Csukott szobáink
lassan usznak lefelé a párás
őszben – csend – a tünődő butorok:
bárkánk begyüjtött állatai
sunyin hunyják szép fejüket
kezünk alá –
lassan usznak lefelé a párás
őszben – csend – a tünődő butorok:
bárkánk begyüjtött állatai
sunyin hunyják szép fejüket
kezünk alá –
merevek, mint a katonák, lesben,
(oh, Maradás katonái!) hallgató torkuk
jajgatás pengéjét fogó kardhüvely –
ne mozdulj! ők
velünk mozdulnak
padló rendül, képek sikoltva
lehullnak, szőnyegek felkelnek és megindulnak – roham!
kiröppent hangjuk
meztelenül fájja, markolatig:
emlékezzetek! – jaj
ne mozduljunk, Kedves.
(oh, Maradás katonái!) hallgató torkuk
jajgatás pengéjét fogó kardhüvely –
ne mozdulj! ők
velünk mozdulnak
padló rendül, képek sikoltva
lehullnak, szőnyegek felkelnek és megindulnak – roham!
kiröppent hangjuk
meztelenül fájja, markolatig:
emlékezzetek! – jaj
ne mozduljunk, Kedves.
Csendben,
rettenes fegyverben, némán virraszt
kettők körül a palotaőrség:
az Asztal és az Ágy –
s mi
földre rejtvén éhes szemeinket, mikben
szeles csillagos országutak futnak
reszketve járunk
szobáról szobára.
rettenes fegyverben, némán virraszt
kettők körül a palotaőrség:
az Asztal és az Ágy –
s mi
földre rejtvén éhes szemeinket, mikben
szeles csillagos országutak futnak
reszketve járunk
szobáról szobára.
