SÁGI MÁRTA: BESZÉLGETÜNK –
bujdosó oson hazája drága földjén,
holdtalan éjjel,
fatörzs mögül fatörzs mögé
ugorva: hazug szavaktól hazug szavakig,
soká – oh,
minden mondatunk között egy év–
beszélgetünk – s e konok, görcsös
erdőfenéken
feldereng lassan, légüres csendjében
a Legbenső Tisztás,
a világtalan, sarkfehér, hova
koronánkat
s arany szavaink forró millióit
ástuk el egykor,
bujdosók, kik
kibujdostunk egymásból: hazánkból – – –