SÁGI MÁRTA: UCCAI LÁRMA
SÁGI MÁRTA: UCCAI LÁRMA
Felengedtek a munka zsilipjei – –
piszkos kapuk alól, uccanyilásokból,
pincékből
sikitva, elnyujtva, füttyösen
szakad a tömeg, a habos, kevert szennyviz
függönyös ablakom szélét mosva
megtorlik az enyhe alkonyi uccán –
zsibongva dagad az embertartó ház,
a korcsmák
felzengenek az uccasarkokon –
óh –
Teljes Kórus dicséri ordítva
az egyetlenegy
jó Durvaság gyönyörüségét,
az Aljasság kéjét:
a szükült torkok kórusa,
sirgödrös arcok, rágó savakban
feketére pállott szivek,
szennyben erjedt sorsok (óh – keserü kovász!)
elgörbült életek kara,
a csonkák és változottak
és elforditottak
a volt-emberek kara,
az élő, sikoltó Anyag kara,
mely lázasan hullik nap-nap után
gyárból uccára, korcsmába, s
fülledt odunk gőzébe:
e hevitett, kisérteties, mindig más-más
lombikokba, miket
tudósan és figyelmesen
cserélget rajtuk az egész Óriás Gyár
ura, az alkimista Nyomor.
piszkos kapuk alól, uccanyilásokból,
pincékből
sikitva, elnyujtva, füttyösen
szakad a tömeg, a habos, kevert szennyviz
függönyös ablakom szélét mosva
megtorlik az enyhe alkonyi uccán –
zsibongva dagad az embertartó ház,
a korcsmák
felzengenek az uccasarkokon –
óh –
Teljes Kórus dicséri ordítva
az egyetlenegy
jó Durvaság gyönyörüségét,
az Aljasság kéjét:
a szükült torkok kórusa,
sirgödrös arcok, rágó savakban
feketére pállott szivek,
szennyben erjedt sorsok (óh – keserü kovász!)
elgörbült életek kara,
a csonkák és változottak
és elforditottak
a volt-emberek kara,
az élő, sikoltó Anyag kara,
mely lázasan hullik nap-nap után
gyárból uccára, korcsmába, s
fülledt odunk gőzébe:
e hevitett, kisérteties, mindig más-más
lombikokba, miket
tudósan és figyelmesen
cserélget rajtuk az egész Óriás Gyár
ura, az alkimista Nyomor.
