3.
Imre az élet – ami a miénk – amiért vagyunk
szivünk melegén pihézett fészek
élet, mi lassúbban viszi bús elmúlás felé
egymásnak ajánlott lelkünk örömén megváltott napjainkat
serény és hálás kezekkel ha rakjuk veszteglő percek vállait.
nagy útnak dőlve csak indul előre
s ha ritkán dobban is lépte csak viszi magával
és már ott vár a másik.
szemeik gödrébe olykor ha megigézve nézek
két kezem zsibbadtan lehull.
szép, szenvedéses hitünk jutalmát:
egymásnak ajánlott napjainkat?
és úgy vonszol egy éjt-napot
vontatott ütemű feszülő lépttel sok elítélt lélek
más csillagok felé?
idáig zümmög örök énekük.