4.
hol munkál szüntelen az örök Idő rab népe
és épül a jel: ki voltál, ki voltam?
Templom, amit egy késői sarj kap majd ajándokul.
egy szem kiszakadt
s fölvérzett talpaik alól egy távoli föld kigördül
hogy villámok közt hulljon tova szilajon a csillag?
Tépve harapva hozzámtapad. És följajdul bennem:
titkot melyikünk rejtett?
Az én kezeim szaggattak perzselt füveket.
Az én szemeim kóbor tüze
szakit el tőled megint Kedvesem.
félbenmaradt temploma
mit egy késői sarj kap talán majd ajándokul.
és bánkódom önmagam fölött.