Marschalkó Lia: Őszi eső
Marschalkó Lia: Őszi eső
Hull ablakom alatt, hörgő hangon csörömpöl, őszi vére szakad az égnek
S illatja, mint mikor padláson por és régi rozsdák szaga összefut.
Esik! Nem szikkadó vidáman, nyári hárfán szürve át villámokat
És szivárvány csikozását, hanem fagyottan, banyák poharát töltögetve.
A felhők ólmos termei pukkannak szét szünetlen, ugylehet, szféránkon tul
Boszorkány korsója tört el, vagy a pokolnak erjedését kottázza fürge,
Ismeretlen ördög! A mély és halvány szobában párái szállnak, állnak,
Kong a szellemharang, éjfél szép babonái vizesen, árván érnek idáig,
Se rügykacaja a tavaszoknak, se szirombohócai áldott nyaramnak
Nem isszák már borát hervadó szölleidnek, November! Égő varázstól
Himes ujjaimról most vizcsepp remegő sirása röppen, esik sikongva,
Viharkereplő csontfogát a szél vihogva csörgeti, esik mogorva banditáid
Fegyverét csiszolva ifjuságom felett a jég, esik tenyeredből a tél, halálom!
S illatja, mint mikor padláson por és régi rozsdák szaga összefut.
Esik! Nem szikkadó vidáman, nyári hárfán szürve át villámokat
És szivárvány csikozását, hanem fagyottan, banyák poharát töltögetve.
A felhők ólmos termei pukkannak szét szünetlen, ugylehet, szféránkon tul
Boszorkány korsója tört el, vagy a pokolnak erjedését kottázza fürge,
Ismeretlen ördög! A mély és halvány szobában párái szállnak, állnak,
Kong a szellemharang, éjfél szép babonái vizesen, árván érnek idáig,
Se rügykacaja a tavaszoknak, se szirombohócai áldott nyaramnak
Nem isszák már borát hervadó szölleidnek, November! Égő varázstól
Himes ujjaimról most vizcsepp remegő sirása röppen, esik sikongva,
Viharkereplő csontfogát a szél vihogva csörgeti, esik mogorva banditáid
Fegyverét csiszolva ifjuságom felett a jég, esik tenyeredből a tél, halálom!
