22.
22.
Kereken megmondom, hogy az irodalom hibás benne, ha az emberi szellem érdeklődési körében a szerelem mellett nem jutott hely az evésnek. Hogy szak-nyelven szóljak: az irodalomnak jobb sajtója volt.
Biztos, hogy az ősidőkben az evés volt az emberélet vezető motivuma és a szerelem csak akkor kezdett jelentőségében elterpeszkedni, amikor már minden egyes falatozást nem előztek meg az őserdők élethalál-harcai.
Tagadhatatlanul zseniális ember volt, aki szerelmesének ajkát először hasonlította a cseresznyéhez, de azóta növény, állat és ásványvilág a szerelem szótára lett. Salamon, az Énekek-Éneke költője még sután kapkod hasonlatokért a kecske-gödölye és az elefántcsont-torony után. Ő még olyan volt, mint a vak, aki most kapta vissza a szemevilágát. Pár ezer év mulva már ő is tudta volna, hogy a női kebel nem kis kecske-gida, hanem pihegő halom, a nő nyaka pedig nem elefántcsont-torony, hanem büszke hattyú-nyak. Bölcs Salamontól Paul Bourget-ig a tudós doktoroknak micsoda hatalmas serege, aki tudományával és művészetével a szerelem egyszerű kis gyerek-betegségét olyan sokrétű, bonyolult kórrá terebélyesítette!
Az ivás még valahogy be tudott surranni az irodalom kegyeibe. Legalább néhány bordalt kapott, amivel elérte, hogy ivó ember a legromantikusabb képzelet előtt is megmaradt a rokonszenv hősének.
Az evés csak szakácskönyveket kapott az irodalomtól, a szakácskönyvek írója pedig úgy aránylik az evéshez, mint a szülésznő a szerelemhez. Az evés egyetlen költője Brillat Savarin volt, de őt is kinevették, mert a svájci havasokat bejárván, csak a hegyi patakok pisztrángjairól írt és a fenyves erdők nemes kis madarairól, amelyek szalonnába pirítva oly élvezetes csemegék a kiadósabb bifsztek után. Ugyanezek a nevetők rendjénvalónak találják, ha Bourget hősnője bekóborolja egész Itáliát és útjából csak arra a selymes szőke bajuszra emlékezik, arra a szőr-pamacsra az imádott férfi orra alatt.
Még várok egy darabig, hogy csak hadd gyüljön bennem a gyomorsav, a borivók e könyörtelen büntetése; de ha egyszer majd fölforr bennem, lantomhoz kapok és fölcsapok az evés énekesének. Mert arról nyugodt lehetsz, hogy az evés első Petrarcája gyomorbajos ember lesz.
(Vége következik)
