ERDÉLYI JÓZSEF: PIPACS
ERDÉLYI JÓZSEF: PIPACS
Mindenfelé a meggyarolt határon
kalászba szökkent már az új kenyér,
zöldjében úgy lobog a píp virága,
pirosan mint a tűzláng, mint a vér.
kalászba szökkent már az új kenyér,
zöldjében úgy lobog a píp virága,
pirosan mint a tűzláng, mint a vér.
Ó mennyi lenne, ha nem irtaná,
nem üldözné magvát a földmives!
Szebb lenne úgy; de a bús fáradó
nem szépséget, hanem hasznot keres.
nem üldözné magvát a földmives!
Szebb lenne úgy; de a bús fáradó
nem szépséget, hanem hasznot keres.
Káros a szépség. Ültön üldözi,
nyomja, szorítja el ki a haszon;
mégis kikél, követeli jogát,
rikoltva színét minden tavaszon.
nyomja, szorítja el ki a haszon;
mégis kikél, követeli jogát,
rikoltva színét minden tavaszon.
Rostálja évről évre gondosan
kenyérmagvát a szigorú igás;
parányi magból mégis nő buján
s kicsattan mint egy véres lázadás.
kenyérmagvát a szigorú igás;
parányi magból mégis nő buján
s kicsattan mint egy véres lázadás.
Itt is ott is a békés zöld vetésben,
üti fejét, nagy piros ajkait
nyitja szilaj szitokra, céda szóra,
harsogja forró, harci dalait.
üti fejét, nagy piros ajkait
nyitja szilaj szitokra, céda szóra,
harsogja forró, harci dalait.
Szabad a mesgye, még szabad az útfél,
az árokpart, - szégyentelen kiáll,
mint egy merész útonálló avagy
mint egy csavargóvá züllött király.
az árokpart, - szégyentelen kiáll,
mint egy merész útonálló avagy
mint egy csavargóvá züllött király.
Elcsábítja a kóbor gyermeket,
elkábítja a szende szűz fejét:
veres szoknyáját felfordítva kéjjel
fogadja a nap hervasztó hevét.
elkábítja a szende szűz fejét:
veres szoknyáját felfordítva kéjjel
fogadja a nap hervasztó hevét.
