1.
1.
A Körös volt a mi folyóvizünk,
odajártunk fürödni nyáron át.
Mint egy hosszú, magas kerítés,
úgy zárta el szemünk elől a gát.
Mint egy magas fal az ugró vadat,
vár az életfogytiglani rabot,
kitől elvenni még sem lehetett
a kék eget, a ragyogó napot,
a holdat, a csillagok ezerét,
emlékeit s álmát a gáttalan
szabadságról, félelmes erejét,
tervét hogy egyszer kitör és rohan…
Meghagyták mégis hosszú életét,
természetes halálát nem merik
elvenni, folyhat, – Fekete Körös, –
a gáttalan Fekete Tengerig.
odajártunk fürödni nyáron át.
Mint egy hosszú, magas kerítés,
úgy zárta el szemünk elől a gát.
Mint egy magas fal az ugró vadat,
vár az életfogytiglani rabot,
kitől elvenni még sem lehetett
a kék eget, a ragyogó napot,
a holdat, a csillagok ezerét,
emlékeit s álmát a gáttalan
szabadságról, félelmes erejét,
tervét hogy egyszer kitör és rohan…
Meghagyták mégis hosszú életét,
természetes halálát nem merik
elvenni, folyhat, – Fekete Körös, –
a gáttalan Fekete Tengerig.
