2.
2.
Alig vártuk hogy fentlegyünk a gáton.
Verset futottunk, büszke volt a bér:
az látja meg elsőnek a Köröst,
aki a gátra elsőnek felér…
Ruhánkat már előre levetettük
s a forró porban vágtattunk vadul,
a víz felé, mint a szilaj csikó,
ha az ólból mezőre szabadul.
Mintha várat foglaltunk volna el,
ujjongva álltunk a gát tetején.
Lenn csillogott a Fekete Körös,
fürdött benne a tikkadt nyári fény.
Lenn kullogott, medrében a ravasz,
szégyellve mintegy széles árterét,
mintha sose verdesné zavaros,
tajtékzó árral a gát tetejét.
Verset futottunk, büszke volt a bér:
az látja meg elsőnek a Köröst,
aki a gátra elsőnek felér…
Ruhánkat már előre levetettük
s a forró porban vágtattunk vadul,
a víz felé, mint a szilaj csikó,
ha az ólból mezőre szabadul.
Mintha várat foglaltunk volna el,
ujjongva álltunk a gát tetején.
Lenn csillogott a Fekete Körös,
fürdött benne a tikkadt nyári fény.
Lenn kullogott, medrében a ravasz,
szégyellve mintegy széles árterét,
mintha sose verdesné zavaros,
tajtékzó árral a gát tetejét.
