3.
feltolt gerinccel egy akác mögött
a sík vidéken, mintha századok
távolságából kémlelődne föl -
a felhőkből ha rátalál a nap
véres pillantást vet kis ablaka -
Lapul, lapul, vár, érzem, jelre vár
ha percre egyszer elfordul ura:
körötte messze dobva szét a port
tajtékozva torkára ugrana.