6.
láthatjátok most is minden falu mentén.
ott ül a kút tégláin, meztelen
lábbujjait kapkodják a kacsák
viszi viszi ő is a tejjel telt sajtárt
a büszkeségtől és egy simogató
tekintettől fülig kipirulva
eltakart fejére csattognak keményen
három éretlen lopott alma miatt
az urasági kertben az ütések.
átmentek a főutcán, a templom
udvarában most is láthatjátok
azt a kamaszt is aki voltam
dob fel társai között
egy marék fényes pénzt a nap felé
s azok csillognak mint maga a szerencse
hogy a toronyban dél kezd kongani
sarkában egy lompos ugráló kutyával
a szűk utcákon át húsleves-szagok közt
evőeszközök csörömpölése közt.
a rossz ingű diákot
kit nem lehet meghívni vasárnap délután -
apja kucsmájában
áll a korcsolyapálya kapujánál,
az üvegen át egy nyitott könyvet betűz,
sunyi tekintettel jár a decemberi
estében, - a fényes boldog kavargásban
most mérgeződik meg egy egész életre,
szíve lapul még mint az űzött farkas
lapul még és figyel, - mezők zöldje villan -
fut már fut a szomjas garabonciás.
hány sorson szaladsz át izzva, ó hány szíven
mely egykor tied volt vagy lehetett volna!
ott kuporogsz
e cselédlány szemében riadtan
megismerlek
e napszámos szemében
hullnék reá mint boldog ölelésben