ZELK ZOLTÁN: BUCSU
ZELK ZOLTÁN: BUCSU
Ne szánakozz rajtam, ha keserü is
távozásod – mily szép az emlék,
mit bennem felejtesz
s a fájdalom, mivel visszagondolok reád
mosolyként bólogat szikkadt ajkamon.
távozásod – mily szép az emlék,
mit bennem felejtesz
s a fájdalom, mivel visszagondolok reád
mosolyként bólogat szikkadt ajkamon.
S látlak majd, ahogy mellém ülsz
s ugy csüngnek lábaid alá,
mintha patakban fürösztenéd őket
s ugy nyulsz az oktalan cigaretta után,
mintha gyümölcsöt tépnél lehajló ágról.
s ugy csüngnek lábaid alá,
mintha patakban fürösztenéd őket
s ugy nyulsz az oktalan cigaretta után,
mintha gyümölcsöt tépnél lehajló ágról.
Lám, el se mégy te, csak énekké válsz:
lombosodó ének árnyában fekszem én -
s ajkaim közt, mint csiklandó virágszál
örökös nyilásra kifakad neved.
lombosodó ének árnyában fekszem én -
s ajkaim közt, mint csiklandó virágszál
örökös nyilásra kifakad neved.
