ZELK ZOLTÁN: ELHULLÓ SZAVAK
hogy szerelemmé érődjék bennem:
elmondhatatlan verssé.
zudit arcomba! Micsoda vihar
zudul erdeimben!
álomból riadt madaraim.
Sziv, hogy birod el e fákat!
ki megbontott hajjal jár-kél erdeidben,
benned jár és dalol.
visszhang! s félszeg fájdalmam
csak pernyéje e tüznek,
e néhány szó: néhány keserü gyümölcs.
Lányka, ha elmégy,