SÁRKÖZI GYÖRGY: SZENT MARGIT HIDJÁN BANDUKOLTAM…
SÁRKÖZI GYÖRGY: SZENT MARGIT HIDJÁN BANDUKOLTAM…
Szent Margit hídján bandukoltam egyszer,
Fölgyűrt gallérral, szembe a vad szelekkel.
Fölgyűrt gallérral, szembe a vad szelekkel.
Harapóskedvű, szilaj, goromba tél volt,
A síkos égen meg-megcsúszott a félhold.
A síkos égen meg-megcsúszott a félhold.
A híd alatt málló jégtáblák ropogtak,
Zajdulva csaptak a kőoszlopoknak.
Zajdulva csaptak a kőoszlopoknak.
Orronvert, fülöncsípett a fagy: de mitse bántam,
Tudtam, hogy nincs fény sehol e zord világban,
Tudtam, hogy nincs fény sehol e zord világban,
Tudtam, hogy riadva most roppan minden össze,
S tudtam, hogy megdermedt az idő mindörökre.
S tudtam, hogy megdermedt az idő mindörökre.
